Túlnépesedés és szülőgépek: a családvédelmi terv groteszk kritikáiról

Orbán családvédelmi akcióterve rasszista – írja nemes egyszerűséggel a Der Standard. Az a tippem, hogy sztenderdszerűen hozni kellett a napi rasszistázást, Orbán ehhez mindig jól jön, bármit csinál, le lehet írni, hogy az rasszizmus. Mindenesetre szerintük Orbán „ahelyett, hogy a rendezett migrációról gondoskodna, a nők szerepét egy »szülőgéppé« redukálja.” Ez az intézkedés „visszaszorítja a nőket a tűzhelyhez, vissza az anyaszerepbe.” 

Sarah Harper oxfordi professzor asszony szerint túlnépesedik a Föld, főleg a szub-szahara, ezért aggályos a magyar kormány intézkedéssorozata, ráadásul, ugye, „ha Magyarországon nagyon sok gyermek születik, akkor nagy számú, másoktól függő népessége lesz, méghozzá gyermekek, és azok a gyermekek, akiknek a vállalására most biztatnak, húsz év múlva kerülnek munkavállalói korba.” Plusz nem kellene nyomást helyezni a nőkre, hogy több gyermeket vállaljanak, mint amennyit valóban akarnak.”

Orbán Viktorék családvédelmi akcióterve nemes egyszerűséggel már az emberiséget és a Földet fenyegeti! Ez az igazi ellenségkép-gyártás! Nem egy választás a tét, nem a rendszer, vagy akármi, hanem egyenest az emberiség! 

A HVG szerzője ezzel a materialista kritikával szemben épp materializmussal vádolja a kormányt: hogy meg akarja venni a nőket holmi anyagi ösztönzőkkel, holott – hívja fel a figyelmet a publicista – a gyermekvállaláshoz pár is kell (nem kirekesztése ez az egyszülős családoknak?), pusztít a magány, a meddőség, sokan traumatizáltak, a „rendszerbe’” kódolva van az erőszak, meg sok a szegény, és különbenis, csakazértis.
Az eszem megáll, mennyire kifacsart, groteszk gondolkodásmód nyilvánul meg ezekben a kritikákban. Mintha nem az lenne a világ és az élet rendje, hogy az emberek többsége családot alapít. Mintha az lenne a normális és magától értetődő, hogy a világ másik végéről pótoljuk a „munkaerőhiányt”. 

A túlnépesedést nem a Nyugat okozza, nem is Magyarország. És ha számos nyugati országnak van is lelkiismeretfurdalása a gyarmatosítások miatt – részben jogosan, részben jogtalanul –, s ezért valamilyen felelősséget érez a rendbetételük iránt, nos, nekünk ilyen nincs.

Mert hogy onnan kéne inkább munkaerőt hozni, ahelyett, hogy plusznépességet hozunk a földgolyóra. Érzik, milyen társadalommérnökösködő, embertelen szemlélet ez? Népességprobléma van a Földön? Na, akkor telepítsünk át embereket onnan ide, szóljunk nekik, hogy Németország helyett Magyarországra kéne menniük, akkor is, ha nem akarnak, mert így menthetik meg az emberiséget. Mintha ez az egész egy nagy legó vagy puzzle lenne, csak tologatni, rakosgatni kell az elemeket a stratégiai térkép felett. 

Merthogy az megoldja akkor a munkaerőhiányt. Hogy ez nem csak egy ilyen munkaerő-kérdés, az láthatólag a professzor asszonynak nem tűnt fel az előző évtizedekben. Hogy a multikulti társadalma biztonsági problémái és súrlódásai nagyrészt abból fakadtak, hogy az ember nem csak „munkaerő”, hanem ember, kultúrával, vágyakkal, hitekkel, a bevándorló munkaerő pedig elég mást hoz magával, mint ami helyben van.
Ilyenkor persze a válasz az, hogy mindenkinek mentális szuperhősként kell nullahuszonnégyben elfogadást és megértést gyakorolnia az újonnan érkezettek iránt. 

Azt nem tudom, akkor például mi lesz, ha a Szub-Szaharából importált, népesség-fölöslegből származó munkaerő mondjuk még több gyermeket akar, mint a magyarok? Nekik is szólunk, hogy bocs, nem? Vagy mi lesz, ha ők családvédelmi intézkedések nélkül is bevállalják? Más kultúra, meg kell érteni, és ők nyugodtan fokozhatják a túlnépesedést? 

Meg aztán ha a nőket „szülőgépnek tekinteni” – értsd: támogatni azokat, akik több gyermeket akarnak – embertelen dolog, ami tárgyiasít, egyben karriergyilkos lépés, mert „visszaküld a konyhába”, akkor a szub-szaharai népek lélekszámát „népességfölöslegnek” tekinteni és puszta „munkaerőnek” nézni nem embertelen tárgyiasítás?

Ha a magyar kormány biztatja a gyermekvállalást a demográfiai problémák megoldása miatt (is), az az egyéni autonómia korlátozása, a nők tárgynak tekintése, de

Akkor tulajdonképpen  a kórházakat is bezárhatnánk, hulljon a férgese, a sorozatgyilkosokat hagyjuk szabadon garázdálkodni és szüntessük meg a nyugdíjat, ugyanis ez mind a népességcsökkenés irányába mutatna. Heuréka!

Egészen elképesztő az érvelés, hogy az elöregedett társadalom húsz évre terhet vállal magára, mire munkába állnak a felnövő gyermekek. Hát, de nem így működik az élet nagy körforgása? Harper kizárólag anyagi szempontokat tud figyelembe venni. Mi van, ha minket ez az áldozatvállalás nem zavar? Nem lehet, hogy a gyermekek szülei számára azok a gyermekek örömforrást jelentenek elsősorban, és csak másodsorban nehézségeket, és még eme nehézségek sorában sem az anyagi pluszterhek az elsők?

Nagycsaládosok Országos Egyesülete: A több gyermek boldogabb országot jelent

Aztán itt van az az álságos szöveg, hogy „nem kéne nyomást gyakorolni a nőkre”. (Hozzáteszem: és férjeikre.) Tehát hogy az a baj az ilyen családpolitikai intézkedésekkel, hogy aki nem akar gyereket, az úgy érzi, elvárnak tőle valamit, amit nem szeretne, és ez milyen csúnya dolog. Nos, hát minden kormánynak vannak irányvonalai, általános meggyőződései, stratégiája. Meg van olyan, hogy közhangulat, közmeggyőződés, bevett társadalmi normák, elvárások. Ezek olykor, ha eltérnek a saját ízlésünktől, kellemetlenek. De olyan sose lesz, hogy ne legyenek. 

Az van, hogy a családvédelmi intézkedések senkire nem kíván nyomást gyakorolni, és elsősorban a gyermeket amúgy is vállalni kívánóknak próbál könnyebbséget adni. Az nagyjából elkerülhetetlen, hogy emiatt sokan úgy érezzék, hogy nyomás van rájuk gyakorolva. Így működik a világ: vagy-vagy. A baloldali kormányok idején a nagycsaládosok érezték úgy, hogy nevetségessé vannak téve, elfeledkeztek róluk. Bőven emlékszem kiskoromból olyanra, hogy elkerekedett szemekkel néznek a metrón vagy az utcán édesanyámra, édesapámra, három testvéremre és rám, esetleg ha ott voltak velünk, az unokatesóimra, és kinevetnek minket: a lúzer család, minek ennyi gyerek. Az nem az egyéni autonómia korlátozása, az egyén befolyásolása, ha azt sugalljuk, hogy ne vállalj gyermeket, mert korlátozza a karrieredet, különben is túlnépesedés van a Földön?

Minden kormányzati intézkedés kedvez  valakiknek, és akiknek nem, azok, ha nagyon akarják, érezhetik úgy, hogy nyomás van rájuk gyakorolva, hogy a kormány által preferált irányba induljanak. 

Az meg, hogy az emberek nem találnak párt és traumával küzdenek… hát, kérem, ez elsősorban a kommunizmus és az atomizálódás következménye, meg a népességcsökkenésé. A kormány senkit nem kíván „megvenni”, és bizonyára jól tudja, hogy milyen mentális problémák vannak a társadalomban. De most anyagi segítséget tud nyújtani ebben a formában. Nehogy már párt is a kormány találjon mindenkinek, meg fizesse személyesen a terapeutáját! 

mert azt csak kiteljesedésük korlátozásaként tudják felfogni, nem pedig kiteljesedésként. 

Ők azok, akik csak a „szülőgép-nem szülőgép” dichotómiában tudnak gondolkodni. Számtalan nagycsaládos, sokgyermekes szülőket ismerek, sehol sem „szülőgép” az anyuka, sőt sokszor jól kereső, magas presztízsű állása van. De ha nem, akkor is van hivatástudata a munkájában, mint tanár, óvónéni, miegymás. 

Míg tehát a kormány családvédelmi akciótervét azzal vádolják, hogy nyomást gyakorol és tárgyiasítja az embert, aközben ez a kritikusaira igaz. Egy különbség van: a kormány népességpolitikája népességnövekedést szeretne, mégpedig nem a „sokasodjatok” elve alapján (ami a bevándorlást jelentené), hanem a „szaporodjatok” elve alapján. Az ellenfelei elsősorban nem az emberek egyéni jólétéért aggódnak, hanem megint az emberiségért, vagy épp az emberiség ellen a Földért, tehát ők sem az egyéni választás lehetőségeit szeretnék növelni, hanem ők a népesség csökkentésének irányába mutató intézkedéseket várnak. Azt, hogy távoli népek túlnépesedése miatt mi inkább ne vállaljunk gyermeket. 

Egyszerűen groteszk és emberellenes az a gondolkodás, ami arra biztat, hogy a világ másik felének túlnépesedése miatt te áldozd fel az egyéni boldogságodat és ne vállalj gyermekeket. Groteszk és emberellenes az a gondolkodás, ami a saját népesség fenntartása és a családok támogatása helyett a népességimportot veszi természetes megoldásnak. Goteszk és emberellenes az a gondolkodás, ami szerint a gyermekvállalás ösztönzése „szülőgép”-pé alacsonyítja a nőket, ugyanakkor persze az embereket pusztán „munkaerőnek” tekinteni az nem probléma számára.