A nyugati elit alkonya

„Bevándorlásellenes sikerről számolhatott be tegnap Szijjártó Péter: a Budapest Folyamat isztambuli miniszteri ülésén sikerült megakadályozni, hogy egyhangúlag elfogadják a záródokumentumokat.

Bevándorlásellenes sikerről számolhatott be tegnap Szijjártó Péter: a Budapest Folyamat isztambuli miniszteri ülésén sikerült megakadályozni, A visegrádi csoport országain kívül Ausztria és Olaszország sem értett egyet azzal, hogy a migrációs folyamatok jók lennének, és azokat inspirálni kellene – mondta Szijjártó. A magyar külügyminiszter már korábban figyelmeztetett, hogy világnézetek újabb összecsapásának színtere lesz a tanácskozás, ami a nevét egyébként onnan kapta, hogy 1993-ban hazánkban alakult meg az a migrációs tárgyú kormányközi fórum, aminek az európai országok mellett az úgynevezett Selyemút mentén fekvő államok – Afganisztán, Pakisztán, Banglades, Irak és Irán – a tagjai. 

Az ülés szünetében Menczer Tamás külügyi államtitkár nyilatkozott arról, hogy »Soros embere«, Dimitrisz Avramopulosz migrációs biztos beszédében kizárólag a migránsok jogait hangsúlyozta, míg Szijjártó arra hívta fel a figyelmet, hogy aki biztonságos országokon megy keresztül, az nem menekült, a migráció nem alapvető emberi jog, és az európai emberek biztonsága a legfontosabb.

A jelenlegi uniós döntéshozók a nyugati liberális politikai és értelmiségi elittel karöltve az utóbbit tűzték ki céljuknak. Érdemi vitába szállni pedig meglehetősen nehéz olyanokkal, akik – mint Annika Strandhäll svéd szociáldemokrata miniszter vagy a Sydsvenskan című lapban publikáló liberális Sofia Nerbrand – szerint szégyellnie kell magát Orbán Viktornak, amiért a családokat támogatja a migráció helyett. Az ő világképük már nagyon távol van a csendes, normális európai többségétől.

A nyílt társadalom hívei arra törekednek, hogy a genderlobbival, a bevándorlással és fegyvertáruk egyéb elemeivel módszeresen felbomlasszák az európai családokat és nemzeteket. Ez nem összesküvés-elmélet vagy paranoia, hiszen világosan kitűnik például abból, ahogyan a skandináv liberálisok őszinte dühvel csodálkoznak rá a magyar családpolitikára. Életidegenségüket pedig mi sem jelzi jobban, mint a svédek hozzászólásai, akik a közösségi médiában tömegével kérnek bocsánatot kormányuk sértéseiért. Mert hiszen ők sem értik, mi Strandhällék baja, mi a rossz abban, ha egy vezető migráció helyett saját nemzete családjait akarja segíteni.

A már említett csendes, normális többségnek elege van.

Itt az ideje, hogy a többség saját kezébe vegye a sorsát.”