Jegybank a nemzet szolgálatában

„Áll egy elefántcsonttorony Budapesten, a belváros közepén – ezzel a képpel jellemeztem 2011 karácsonya előtt a Magyar Nemzet hasábjain a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és az ország viszonyát.

Akkor történt, hogy Simor András jegybankelnök javaslatára a monetáris tanács hét százalékra emelte az alapkamatot. Ehhez a hazai gazdaság bővülésére komoly veszélyt jelentő kamatszinthez még akkor is körömszakadtáig ragaszkodott az MNB akkori vezetése, amikor már a kormány által kibővített tanács 2012 nyarán – a jegybank vezetésével szemben állva – elindította az első kamatcsökkentési ciklust.

Ez a lazítás a Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által fémjelzett, már formálódó növekedési fordulatnak is megfelelő hátszelet adott. Ma már olyan elemzők is kétségbe vonják a 2013 előtt regnáló jegybanki felső vezetés kitartó makacsságának értelmét, akik a »függetlenség« jeligével akkor még védték a második Orbán-kormánnyal is szemben álló, az MNB élén álló liberális közgazdászok lépéseit. Makacsságukban az is szerepet játszott, hogy a jegybank a pénzügyi világválság betörése után időről időre elveszítette a magyar valósággal a kapcsolatot. S ilyenkor csakugyan úgy működött, mint egy elefántcsonttorony.

A Magyar Nemzeti Bankot a 2013. március 4-én hivatalba lépő új elnök, Matolcsy György állította újra a nemzet szolgálatába. Napokon belül lejár a hat esztendőre szóló megbízatása, és annak ellenére, hogy ő a jelölt a folytatásra – ma hallgatja meg az Országgyűlés gazdasági bizottsága –, mindenképpen érdemes az általa fémjelzett időszak eddigi mérlegét felállítani. Ami elsődlegesen kijelenthető, hogy a Magyar Nemzeti Bank helyzete az elmúlt hat év során alapvetően megváltozott.”