Tüntetések Szerbiában: A formát kereső elégedetlenség

„Nem lehet figyelmen kívül hagyni: a haladók jelentékeny nemzetközi, pontosabban amerikai hátszéllel kerültek nyeregbe. Európa ezen a vidékén a nagyhatalmi beavatkozás közismert tény, ám ezt, legalábbis valamelyest, illik elrejteni. Itt azonban fütyültek a látszatra, Montgomery, a mandátuma lejárta után sem távozó amerikai nagykövet a haladók hivatalos tanácsadójává avanzsált, majd a világelit találkozóhelyén, Davosban fennhangon dicsérte a jelenlegi köztársasági elnököt mint a konszolidálódó Szerbia egyedüli vezérét.

Világos jel volt ez: a nagyhatalmak balkáni ügyintézői úgy látták, hogy az értelmiségi pózban megjelenő demokraták nem rendelkeznek olyan lehetőségekkel, hogy hozzájáruljanak a régió feszültségeinek csillapításához.

De van itt valami lényegesebb is: a nagyhatalmak ezzel a mentori gesztussal azt is kinyilvánították, hogy új emberek kellenek a posztháborús és válság utáni Szerbia tőkefelhalmozási ciklusainak irányításához. A tőke újabb kivitelezőket keresett és talált.”