„Hogy mennyire férfias egy férfi, illetve mennyire nőies egy nő, az egymástól nem független, hanem két mélyen összefüggő történet. Mérni nem lehet egzakt módon a nőiességet és férfiasságot, csak megélni: méghozzá alapvetően kapcsolatokban.
Először családban, nagycsaládban, majd kisebb-nagyobb közösségekben. És mondanék ezzel kapcsolatban valami még radikálisabbat: egy nő akkor lesz igazán nőies, ha megengedi a férjének, hogy az férfi lehessen. És fordítva is így van: egy férfi akkor lesz férfias, ha megengedi a feleségének, hogy az nőies legyen.
Hozok erre negatív példákat.
Ha egy nő mindenáron dominálni akar a kapcsolatában, és ezt folyamatosan és határozottan gyakorolja partnere felé, akkor elveszi a lehetőséget a férfitól, hogy az férfi lehessen. Miközben a férfi behódol, egyszer csak már nem lesz benne semmi férfias, és akkor már nem lesz benne semmi vonzó sem. El lehet tőle válni.
Ha egy férfi – teszem azt – a munkahelyi sikertelenségét azzal kompenzálja, hogy otthon a családja, felesége felett zsarnokoskodik, akkor a feleségének nem lesz kedve hozzá, hogy úgy viselkedjen vele, ahogy a férfi azt szeretné, hanem kerülni fogja vele az intimitást, sőt, a kapcsolatot is. Egy idő után a férfi számára a nő nem lesz vonzó. El lehet tőle válni.
Egyszerűen képtelenség elgondolni a nőiességet férfiak nélkül és a férfiasságot nők nélkül!”