„Az történt, hogy ha nem is bojkottal, de ismét elhagyták a parlamentet, ami nem több már évek óta, mint egy csicsás, neobarokk díszlet, ahol Orbán Viktor és barátai színpadra viszik a demokrácia nevű színjátékot, és az előadás már sokszor a színpadon elakad.
Nem Mészáros Lőrinchez, nem az ügyészséghez, nem Felcsútra mentek, mert minek is mentek volna ezekre a helyekre tizedszer, századszor, ezredszer? Már mindenki tudja Magyarországon mit jelent a NER és ezek a szimbolikus helyszínek: van, aki anyázik miattuk, mások meg leszarják, és szavaznak tovább a Fideszre különféle okokból. Ez a stratégia nem vált be, nem működik, ugyanolyan mantra ezt mondogatni, mint »európázni« és »jogállamozni« a tüntetéseken. Igaz dolog ezeket mondogatni egy szemszögből, de akiké ez a szemszög, azok már ott állnak az ellenzéki térfélen, és nem lesznek többen. Így pedig háromszor veszített nagyot az ellenzék.
Szóval lehet mégiscsak tanult az ellenzék azzal, hogy most egy gyárhoz vonult. A rabszolgatörvény miatti felháborodás és az Audi-sztrájk árnyékában mintha pislákolna bennük valami gondolat. Mi lenne, ha megpróbálnánk megmutatni a dolgozó magyar embereknek pártszíntől függetlenül, hogy azt gondoljuk igazuk van, és rendesebb munkakörülmények és több pénz jár nekik?”