„Magyar ugar” – sokszor, sok helyen mind a mai napig belefuthatunk ebbe a kifejezésbe. Sokszor és sokan használják az országra, és az általuk egy eonnyi társadalmi állapot metaforikus megfelelőjenként az éppen száz esztendeje elhunyt Ady Endre által teremtett, két szavunk közötti megkonstruált értelmi kapcsolatot. Ez aztán az elmúlt 100 évben eredeti, a szavak egyenkénti jelentéstartalmát megtöbbszörözve, a magyar állandóságra rámutatni kívánó negatív köznapi kifejezés is lett.
A Mandiner szerzőinek írásai és versajánlói Ady Endre halálának 100. évfordulójára.
***
A Nagyváradi Napló igazsága – volt olvasható 1903 júliusában a Kőrös-parti Athén lapjában. Ha ezt az igazságot Adyra is kiterjesztenénk, még azt hihetnénk, hogy a múlt század eleji, dualista Magyarországon nem termett meg egyetlen gondolat sem, és tett sem vitte a köz fejlődését előre, sem északon, sem délen, sem keleten, sem nyugaton. És Budapesten sem.
Pedig ez nem így van: ami akkor kialakult, az még a mai napig, minden idők legmodernebb koráig is megtalálható – nem csak arra gondolok, hogy 146 év óta lényegében változatlan Belső-Budapest (1953-ig Budapest) térszerkezete. Hiszen meglévő intézményrendszer alapjait is ebben az időben rakták le, vagy gondoljunk a kulturális hagyományok máig meglévő fontos összetartó erejére, de gondolhatunk akár – közpolitikai értelemben – a modern pártrendszerek írmagjának megjelenésére is.
Érthető, hogy Ady emberi keserűsége, állandó kudarcai és mentális állapota, valamint egyre súlyosabb alkohol- és drogfogyasztása miért íratta azokat a mondatokat vele, amit végül száz éve mindenki magáénak követel.
Ám minden negatív szóhasználat ellenére amikor kimegyek tavasszal a földünkre, és látom a löszben a dudvát, a muhart, mindig két dologra gondolok rögtön azután, hogy felötlik bennem a vers: elsőként arra, hogy mennyi is van belőlük a földben, másodjára arra, hogy tulajdonképpen ezek nélkül a föld nem lenne föld. Hiszen a kacagó szél mellett a dudva, a muhar az életet jelenti.
Ezért együtt kell élni velük.
A magyar Ugaron
Elvadult tájon gázolok: Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem, Ez a magyar Ugar.
Lehajlok a szent humuszig: E szűzi földön valami rág.
Hej, égig-nyúló giz-gazok, Hát nincsen itt virág?
Vad indák gyűrűznek körül, Míg a föld alvó lelkét lesem,
Régmult virágok illata Bódít szerelmesen.
Csönd van. A dudva, a muhar, A gaz lehúz, altat, befed
S egy kacagó szél suhan el A nagy Ugar felett.
Tokaj-Hegyalja térsége mindig káprázatosan szép volt, és Bodrogkeresztúr, ahol mindenfelől látszanak a tokaji szőlődombok és a Zemplén tekintélyes vonulata, egészen különös miliőt áraszt magából. Petri Lukács Ádám írása.
Ismét hatalmas elismerést kapott hazánk Krasznahorkai László kitüntetésével. Szinte hihetetlen, de az újabb magyar Nobel-díjast faképnél hagyta első angol fordítója.
A mai világban, amikor nem lehet nyugodtan lenni a politika zajától, hasznos és jóleső lehet egy kis irodalom.
A XXI. Század Intézet októberi felmérésből kiderült, hogy a magyar közösségi média felhasználók számára fontos az emberi méltóság védelme és nem szeretik az álhíreket.
Az öröm ideje jött el, mert a világ a magyar irodalomra figyel. Csender Levente írása.
Nem köntörfalazott a magyar miniszterelnök.
A tolvajok elektromos rollereken menekültek el a helyszínről.
A külügyminiszter szerint az osztrák hatóságok átverték, majd faképnél hagyták a magyar szurkolókat.
