A Mandiner szerzőinek írásai és versajánlói Ady Endre halálának 100. évfordulójára.
***
Ady, a firkász, Ady, a vátesz.
Ady, a pozőr, Ady, a megtört.
Ady, a bölcs, Ady, a tévelygő.
Ady, a hősködő, Ady, a menekülő.
Ady, az Egész, Ady, a széteső.
Ady, az istentelen, Ady, az istenes.
Ady, a zseni, Ady, az iparos.
Ady, a népi, Ady, az urbánus.
Ady, az utazó, Ady, a hazatérő.
Ady, a mélymagyar, Ady, az idegenszívű.
Ady, a nyugatos, Ady, a kuruc.
Ady, a kisszerű, Ady, a távlatos.
Ady, a nemzeti, Ady, a kozmopolita.
Ez nem egy szabadvers, csak egy hevenyészett felsorolása annak, mennyiféle Ady is volt, önnön személyében önmagával és másokkal perlekedve – s végül mégis egységes, parnasszusi magasságokba emelkedő Egészet alkotva. És mennyiféle Ady létezett a költő különböző percepcióiban is, rajongók hadától a kritikusok és ellenségek szabadcsapataiig.
És mégis, önnön benső tépelődései és a körülötte dübörgő külső viták örvényei közepette
Ady Endre egy személyben szintézist alkotott
a magyar nemzetet régóta tépő, és a huszadik században több végzetes tévútra térítő két tábor, nézet, világkép között.
Vagy legalábbis megpróbálta. Minden ellenerő dacára összerakni mindent egy új szintézisbe, összerakni önmagát. Győztes, új magyarnak. Rá is ment az elméje, az egészsége, az élete...
De ha van öröksége és máig érvényes üzenete Ady költészetének és küzdelmes életének: igen, bárhonnan is jövünk, bármit is teszünk, meghaladhatjuk még a minden időben körülöttünk ácsolt kereteket, ahogy meghaladhatjuk önmagunk korlátait is, és
lehetünk még egyszer – és egyszerre – győztesek, újak és magyarok.
Mégsem a Góg és Magógot ajánlom most, hanem egy másik, még kedvesebb Ady-versemet, a Kocsi-út az éjszakábant.
Kamasz éveim óta bennem van ez a vers, a sorait olvasva sokszor mintha ébren álmodnék, annyira erős, vaskos, átütő erejű, mégis álomszerű képek és víziók sorakoznak benne. S talán mintha tényleg álmodtam is volna ezzel a verssel. De a képei olyan erősek, hogy akár még egy korabeli, modernista, zaklatott ecsetkezelésű festményként is életre tudnának kelni ezek a sorok.
Közismert vers ez, nyilván sokaknak sok mindent jelent. Finom lélek- avagy tudatalatti-ábrázolás ez. De talán jóval több is annál.