A Mandiner szerzőinek írásai és versajánlói Ady Endre halálának 100. évfordulójára.
***
Ady, a firkász, Ady, a vátesz.
Ady, a pozőr, Ady, a megtört.
Ady, a bölcs, Ady, a tévelygő.
Ady, a hősködő, Ady, a menekülő.
Ady, az Egész, Ady, a széteső.
Ady, az istentelen, Ady, az istenes.
Ady, a zseni, Ady, az iparos.
Ady, a népi, Ady, az urbánus.
Ady, az utazó, Ady, a hazatérő.
Ady, a mélymagyar, Ady, az idegenszívű.
Ady, a nyugatos, Ady, a kuruc.
Ady, a kisszerű, Ady, a távlatos.
Ady, a nemzeti, Ady, a kozmopolita.
Ez nem egy szabadvers, csak egy hevenyészett felsorolása annak, mennyiféle Ady is volt, önnön személyében önmagával és másokkal perlekedve – s végül mégis egységes, parnasszusi magasságokba emelkedő Egészet alkotva. És mennyiféle Ady létezett a költő különböző percepcióiban is, rajongók hadától a kritikusok és ellenségek szabadcsapataiig.
És mégis, önnön benső tépelődései és a körülötte dübörgő külső viták örvényei közepette