Ideológia és gyűlölet

„A másik csoport ellen irányuló harag – vagy adott esetben gyűlölet – természetét tekintve nagyon is különböző tőről fakad a két tábor esetében. A nem ideologikus ember számára a leghevesebb indulatok ellenére sem létkérdés, hogy a másik eltűnjön, megszűnjön, vagy hogy annak gondolatatait saját képére formálja. Ezzel szemben az ideologikus típus elképzelése játékszereként, azt fenntartó eszközként tekint a másikra és az egész világra, hiszen egyedül nem tudja beteljesíteni a fixa ideát, ahhoz minden élő emberre szükség van. Csak a valóság természetéből fakad, hogy önmagából és önmagától működik, az ideológia a behódolás nélkül elpusztul.

Ez tehát a status quo. És mi az, amit mi, egyszerű halandók tehetünk annak érdekében, hogy ez megváltozzon? Valószínűleg semmit, hiszen közvetlenül minden embernek csak a saját élete felett van hatalma. Magunkért egy dolgot azért mégis megtehetünk: bármennyire szüksége is van ránk, soha ne szeressük meg a Nagy Testvért!”