Nekem Ady ül a nyeregben

Ady Endre: A ló kérdez

Lovamra patkót senki nem veret,
Be szerencse, hogy senki sem szeret:
Döcögök, lógok követlen úton
S hogy merre megyek, nem nagyon tudom.

S a rossz úton, mert minden ellovan,
Felüti néha fejét a lovam
És megkérdi, míg szép feje kigyúl:
Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?

Nekem Ady örök. Ezer utat járt meg bennem, kamaszkoromtól a színpadon keresztül az öregségemig.

A stószi remete, Fábry Zoltán „Ady igaza” kötete alapján csikó koromban színpadra állítottam egy válogatást, a Tavasz Márciusától az egymást kérdező két kurucig, majd Ady vissza-visszatért szinte heti rendszerességgel, kötetében vagy memóriámban lapozgatva.

És hiába voltak a megmondó szerepében tévelygő publicisztikái, dzsentriskedő urizálása, a kiszolgáltatottsága a kéjnek, kórnak, a pénztelenségnek – Ady mégis örök. A zseni kódorog, s olykor eltéved a „követlen” rossz utakon, a mellékutakon, tétovázik egy darab ideig, majd örök érvényű verseket és mellékesen szikrázóan pontos találatú „tárca” novellákat ír.

A ló kérdez verse végigkísérte eddigi életemet. Először, kamasz szemmel olvasva még alig karcolt meg az örök emberi tétovázás kristálysűrűségű verse... Majd az a szerencse ért, hogy Őze Lajos tolmácsolásában hallhattam a verset. Emlékszem a versmondó kőkemény arcára, úgy vált Ady szószólójává, hogy nem a költő helyett, felett, hanem neki, érte mondta a verset. Mondta az igét és tisztán értelmezte a sorokat. Nem szavalt, a verset a versért mondta, így teljesítette ki a verset. A képzeletem felhőjében nagyon hasonlított Adyra.

Ha már a lelkiismeretünk lova is megkérdezi: gondoljuk végig, hogy a tétovázás önmagunk, világunk és az embertársainkkal összekapcsoló viszonyaink felett valóban jelentős szellemi és etikai teljesítmény és meghatározó morális elvárás önmagunkkal szemben. .. Nincs az a ló, nyereg, amely helyettünk dönthetne vagy tévedhetne.

Azóta ismételgetem, hogy gondolataim, véleményeim gyakran csupán hipotézisek lehetnek a változva múló, ellovagló idő hátán. Értelmezni csak a múltat tudjuk tisztességesen,ó. Ady Endre itt van közöttünk. Különben, ha másképpen döntünk, esetleg csak baj lesz ebből tekintetes úr.