Miért ne nézd a Híradót?

„Vegyük észre az életünkben azt, hogy kétféle hozzáállás van. Főleg ebben a korszakban, amikor a televízió, a média, a kommunikáció az mindenkinek szinte a fél életét kiteszi. Kétféle hozzáállás van ebben a modern világban. Az egyik a riporter, a másik a szemtanú. Hogyha nézzük a híradót, akkor a riporter beszél a hírekről. Sokszor rezzenéstelen arccal, szenvtelenül elmondja azokat a híreket, amiket valakik konkrétan a bőrükön tapasztaltak. Haláleset minimum. Igaz? És megy tovább, dinamikusan, ritmusosan, gyorsan mondja a híreket. Nem jut eszükbe, hogy megálljanak, hogy most álljunk meg! 

Mondjunk el egy Üdvözlégy Máriát, azokért, akiknek leégett a házuk Karácsonykor. Hozzászoktatnak minket ahhoz, hogy riporteri mentalitással tekintsünk a szenvedésekre. Észrevettem magamon is ezt. Ma délután, amikor édesanyám felhívott szülőfalumból. Beszélgettünk és elmondta, hogy néhány nappal ezelőtt egy tűzvész volt a falunkban, kiégett egy ház. Hallgattam, hallgattam, néhány dolgot kérdeztem és aztán áttértünk egy másik témára. Jó pár perc múlva esett le nekem az, hogy a könyvtáros, a Marika. A múltkor ott voltam, ott tartottam könyvbemutatót. Akkor gyorsan visszaugrottam a témához, hogy személyi sérülés nem történt, orvoshoz kellett menniük, sokkhatás alatt vannak? Tehát a riporteri mentalításból hirtelen átugrottam a majdnem szemtanúi mentalitásba, az együttérzőbe, aki ezt megtapasztalja, aki ezt átérzi. Aki, már sajnálja azt, ami történt, aki már megijed, aki már együttérez, és adott esetben szenved a szenvedővel. Nagyon nagy különbség. Ég és föld, hogy ha az életünket riporteri mentalitással éljük, vagy szemtanúként.”