Hogyan reagáljunk az erőszakra?

„A sorsunk azon fog múlni, hogy a magyar társadalom, a kormánypárti szavazók és a politikáról, az emberi létről normálisan gondolkozó ellenzéki szavazók, akik az erőszakot egyre jobban és manipulatívabban támogató ellenzéki sajtó legfőbb fogyasztói is, hogyan reagálnak majd a provokációkra, a megtervezett, valamint a szélsőliberális sajtó által támogatott erőszakos cselekményekre.

Az európai parlamenti választások kampányában valószínűleg eldől, hogy Magyarország a széteső nyugati társadalmak egyre inkább az erőszakba beletörődő útját választja-e vagy kikényszerítjük-e a közmegegyezésünk betartását. Magyarország – mint közösség – együtt mozdulva semlegesíti-e az erőszakot hirdető szélsőséges csoportokat, az antifásokkal összefogó náci jobbikosoktól a kamaszokat, fiatalokat a frontvonalba küldő és őket feláldozni bármikor kész ultraliberális poszt-SZDSZ-es, bosszúszomjas csürhéig, vagy tűri, hogy néhány ezer fizetett hazaáruló leromboljon mindent, de tényleg mindent.

Az ellenzéki szavazók nincsenek tisztában azzal, hogy mi a konkrét célja azoknak az akcióknak, amelyeket esetleg szimpátiával vagy akár távolságtartással ítélnek meg, de mindenképpen érthetőnek tartanak. Hasonlóan óriási a szakszervezetek felelőssége is, hogy adnak-e háttértámogatást a szélsőségeseknek, belemennek-e, hogy a munkavállalókat az erőszak eszközeként használják.”