Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Giró-Szásztól Hollikig, avagy ők magyarázták a hatalom bizonyítványát.
„Hollik kinevezése óta egyre sűrűbb és rendszeresebb gyakorlattá vált, hogy a leginkább konfliktusosnak számító napi politikai kérdésekben egy percnél általában rövidebb, néha csak néhány másodperc hosszúságú videóüzenetekben reagál a kormány.
Ennek a körülménynek a jelentőségét nem is érdemes tovább ragozni, ha csak arra gondolunk, hogy gyakorlatilag ennyivel intézte el a kormány a decemberi tüntetéssorozatot is. Ha ránézünk a kormany.hu-ra vagy a kormány Youtube-csatornájára, azt látjuk, hogy maga a rövid, stúdiókörülmények között felvett videó – abban pedig valamilyen általuk fontosnak tartott panel hangsúlyos ismétlése – korántsem újdonság (sőt Kovács Zoltán is szerepelt ilyenekben), az azonban, hogy a nap legfontosabb eseményeit rögtönzött sajtótájékoztatók vagy szöveges kommünikék helyett most már menetrendszerűen így reagálják le, eddig nem volt megszokott.
Hollik pedig bár azóta tartott ilyen „gyorsreagálású” sajtótájékoztatót a rabszolgatörvény-ellenes tüntetések kapcsán, abban nem volt sok köszönet: pontosan ugyanaz a passzivitás, rugalmatlanság és biztonsági játék köszönt vissza belőle, mint bármelyik közéleti szerepléséből, és az is egyre biztosabbanak látszik, hogy ezek a jövőben sem fognak sokban különbözni saját régi pártkommunikátori fellépéseitől vagy akár Hidvéghi Balázs fedettpályás sorosozó-bajnokságaitól. Semmi nem derül ki viszont belőlük abból a logikából, amely mentén a kormány az adott kérdésben eljutott a hivatalosan közölt válasz végső tartalmáig.
Mit árul el végső soron Magyarország kormányáról az, hogy az addigi gyakorlatától eltérve olyan személyt tett meg első számú kommunikátorává, aki korábbi szereplései alapján nehezebben boldogul a spontán szituációkban? És az, hogy a legnagyobb érdeklődésre számot tartó belföldi vonatkozású kérdésekre néhány másodperces videókban reagál?
Nos, ha abból a definícióból indulunk ki – visszakanyarodva a giró-szászi szerepfelfogáshoz – amely szerint a szóvivő feladata elsősorban a kormányzás, az adott döntések logikájának ismertetése, értelmezése, a változtatás arra enged következtetni, hogy a még megmaradt erre szolgáló fórumokon is egyre kevésbé szándékozik magyarázni a a bizonyítványát a kormány. Kicsit úgy tűnik, mintha a végrehajtó hatalom minimalizálná a kommunikációs kockázatot, de ezáltal egyre kevésbé akarná elmesélni az embereknek – köztük a saját szavazóinak is – hogy mit miért tesz, és ezeknek a döntéseknek hol van helye abban a világban, amit eddig olyan nagy erőfeszítések árán rajzoltak fel számukra.”