Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Emlékszünk arra, milyen borzalmas fogadtatása volt a közmunkának az ellenzék irányából annak idején?
„Dúl a kultúrharc, melynek alaptétele, hogy a balliberális erők elfoglalták annak teljes területét, és mint egy kartell, nem hagyják érvényesülni a másképp gondolkodókat. Némi igazság biztos van ebben a helyzetértékelésben, de ha teljesen így van, annál inkább könyvelhetjük el nagy sikernek győztes csatáinkat. Akinek elkerülte volna a figyelmét: megjelent egy interjú a Mandineren Lendvai Ildikó szocialista politikussal, aki többek között arról beszélt, a közmunka egy bizonyos formáját nem szüntetné meg.
Emlékszünk arra, milyen borzalmas fogadtatása volt a közmunkának az ellenzék irányából annak idején? »Rabszolgamunka, feudalizmus, a nincstelenek megalázása« - szajkózták. Hiába sorolta a jobboldal ésszerű érveit, a balliberálisok csípőből tüzeltek a morális revolverrel, félreértelmezett, túltolt emberi jogi acéllövedékeket küldve a tényekre válaszul. (...)
Ilyen ellenszélben öröm látni, hogy a magyar baloldal morális alapú támadásai sorra dőlnek be. Szépen lassan el kellett fogadniuk - legalábbis kommunikáció szintjén, ami ugyancsak nagy előrelépés -, hogy a közmunka erkölcsi megítélésében nem nekik volt igazuk. Ahogy már azt sem merik hazudni, hogy az országot és az Európai Uniót védő határkerítés egyenlő a magyarokat kommunista ketrecbe kényszerítő vasfüggönnyel. Immáron nincs merszük nagy arccal arról papolni, hogy a bevándorlókat nem beengedni, emberi jogilag megengedhetetlen. Ettől még persze megszavazzák a migránsvízumokat, mert a megrendelőknek eleget kell tenni, de legalább nem büszkélkednek vele.
Ezek pedig mind a kulturális csatatéren aratott győzelmek.”