Füstgránát kell ide

„Elég sokat elárul a hazai szakszervezeti mozgalom erejéről, hogy az egész túlóratörvényes balhésorozatban az ő hangjuk a leghalkabb talán.

Nem látni/hallani harcias szakikat vörös fejjel kamerába üvölteni, nem üléseznek éjszakákon át a sztrájkbizottságok. A törvény elfogadása előtt lement néhány hervatag demonstrációcska meg elégedetlenkedő nyilatkozatocska. Két szakszervezeti vezető végül elballagott Áderhez a szombati hóesésben, sőt talán még a sztrájk szó is elhangzott valamilyen nem túl provokatív szövegösszefüggésben. Aztán sikerült a vasárnapi tüntetés élére installálni egy nagy szakszervezeti molinót.

Egyébként sem a szakszervezetek aranykora ez: a bérek évek óta dinamikusan nőnek (egész Kelet-Európában), gyakorlatilag mindenki dolgozik, aki akar. Nem ilyen időszakokban szoktak megerősödni a munkásmozgalmak.

A túlóratörvényben a NER totálisan inkompetens, részben korrumpált, kooptált, részben eszköztelen, egészen tehetségtelen ellenzéke látta meg a lehetőséget.”