A velünk élő bolsevizmus

„2018 folyamán a Politikatörténeti Intézet gondozásában jelent meg a Kérdések és válaszok 1918–19-ről című kötet, amely a magyar történelem egyik leghevesebb vitákat kiváltó időszakát mutatja be. Az ismeretterjesztési céllal, kiskáté formátumban írt kötet számos olyan állítást tartalmaz, amelyek erősen vitathatók, de nem egy esetben egyszerű hazugságok.

A Mandiner.hu portálon fiatal történészek között heves vita kezdődött arról, mennyire vállalhatók/vállalhatatlanok a kötet egyes állításai. Érdemes áttekinteni a korábbi hozzászólásokat, amelyek fókuszában döntően Csunderlik Péter történész e kötetben publikált kijelentései álltak, és leginkább Szamuely Tibor szerepének megítéléséről szóltak. Magam újabb problémás helyekre kívánom felhívni a figyelmet, azonban ezek az idézetek többségében már a Kádár-korszak ma is nagy elismerésnek örvendő történészétől, Hajdu Tibor tollából származnak, és nemcsak a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság (ismertebb, de pontatlan nevén: Tanácsköztársaság), hanem az első Magyar Népköztársaság időszakára vonatkoznak.

Hajdu egy fejezetben azt vizsgálja, hogy a Károlyi-kormány mennyire állt szabadkőműves befolyás alatt. Itt tudhatjuk meg, hogy a »szabadkőművességgel kapcsolatban a katolikus egyház elutasító magatartásának egyik oka az volt, hogy tagságuk nagy része zsidó volt«. Hogy milyen más okok voltak még, arról nem kap információt az olvasó, így természetesen az a szempont sem jelenik meg, hogy elsődlegesen a szabadkőművesség ateista jellege volt az elutasítás legfőbb oka. Ezen a ponton szinte már magunk előtt láthatjuk az antiszemita »fekete reakció« képét, mint a progresszió legfőbb gátját.”