XXI. századi...

„Már akkor sem volt igaza Vona Gábornak, amikor azt vágta a képünkbe kajánul, hogy szerinte mindenki jobbikos, csak van, aki még nem tud róla. Manapság azonban sokkal inkább az a kérdés, miért gondolja még valaki magáról azt, hogy közösséget kell vállalnia ezzel a szánalmas társasággal.

Az egykori radikális, nemzeti elkötelezettségű párt mára megélhetési bűnözők politikai transzgender közösségévé változott, ahol nemváltó műtétek helyett a moralitásért felelős részt roncsolják saját agyukban a szereplők, és meggyőződésüket váltogatják úgy, mint más az alsógatyát. A Heller Ágnes halálos ölelésében vergődő »nemzeti néppárt« addig gyakorolta a 180 fokos fordulatokat, hogy lassan elfogy a frakciója, a tagsága és a szavazóbázisa is. Távozó polgármesterek, helyi képviselők, sőt országos alelnökök politikai hullái szegélyezik azt a kacskaringós ösvényt, amelyre akkor keveredett a szebb jövőért áhítozó társaság, amikor szatócs jellemű elnökük a párt lelkét is odalökte a ponyvára a többi áruba bocsátható kacat mellé.

A folyamat szerves része Szávay István lemondása országgyűlési képviselői mandátumáról. Szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy a félrevezetett választópolgárok tömegei visszanyerjék tisztánlátásukat. Ne legyen senkiben kétség, a Szávayk, Vonák, Sneiderek gyurcsányi tökélyre fejlesztették az ordas hazugságokon alapuló politizálást. Hazugság volt már a cukiságkampány is. Minden szélsőséges véleménye az volt a párt holdudvarában, hogy a hatalom megszerzése érdekében így kell beszélnie a vezetésnek, de amint nyernek a választásokon, majd visszatérnek a normális kerékvágásba.”