„Bár előfordulnak a világpolitikában is véletlenek, és sokszor döntenek érzelmek a logika helyett, de mindig érdemes feltenni egy-egy eset kapcsán a kérdést: cui prodest? Kinek az érdeke?
Ukrajna és Oroszország jelenlegi helyzetét egy vívómérkőzéshez lehetne hasonlítani: mindkét fél lassú araszolással és váratlan előretörésekkel próbálja elérni a céljait és megnyerni minél több asszót. Mindenki tudja, hogy Oroszország a jobb vívó, de azt is, hogy egyes mozdulatai súrolják vagy átlépik a nemzetközi szabályok szabta kereteket. Az ukrán vívó ilyen lépéseket szeretne kiprovokálni orosz ellenfeléből, lehetőleg úgy, hogy a »bírák« megbüntessék érte, míg az orosz versenyző szeretne minél több pontot szerezni a bírák közbeavatkozása nélkül.
Gyakorlatilag nagyjából az történt most, hogy Ukrajna kiprovokált egy ilyen vitatható lépést Oroszországból, Moszkva pedig, elbízva magát, jelenlegi ismereteink alapján feleslegesen fitogtatta erejét. Gyorsan mindketten a bírák felé fordultak, hogy megtudják: pontot ért-e a tus, vagy szabálytalannak nyilvánítják. Azt is fontos látni, hogy számunkra sem tét nélküli ez a mérkőzés. Egyelőre ezt a kárpátaljai magyarság helyzete körüli vita kapcsán érzékelhetjük. Kijev számára fontos, hogy az atlanti szövetséget belerángassa a konfliktusba, mert egyedül nincs esélye Oroszország ellen egy nyílt katonai fellépésben, nem véletlen, hogy a Krím annektálását nem követte nagyszabású ukrán ellentámadás.”