Négy európai vezető megpróbálta befenyíteni Oroszországot – a Kreml válasza egy kőkemény gyomrossal ért fel

Macron, Merz, Tusk és Starmer közös erővel sem tudtak ráijeszteni az oroszokra.

Ukrajna kiprovokált egy vitatható lépést Oroszországból, Moszkva pedig, elbízva magát, jelenlegi ismereteink alapján feleslegesen fitogtatta erejét.
„Bár előfordulnak a világpolitikában is véletlenek, és sokszor döntenek érzelmek a logika helyett, de mindig érdemes feltenni egy-egy eset kapcsán a kérdést: cui prodest? Kinek az érdeke?
Ukrajna és Oroszország jelenlegi helyzetét egy vívómérkőzéshez lehetne hasonlítani: mindkét fél lassú araszolással és váratlan előretörésekkel próbálja elérni a céljait és megnyerni minél több asszót. Mindenki tudja, hogy Oroszország a jobb vívó, de azt is, hogy egyes mozdulatai súrolják vagy átlépik a nemzetközi szabályok szabta kereteket. Az ukrán vívó ilyen lépéseket szeretne kiprovokálni orosz ellenfeléből, lehetőleg úgy, hogy a »bírák« megbüntessék érte, míg az orosz versenyző szeretne minél több pontot szerezni a bírák közbeavatkozása nélkül.
Gyakorlatilag nagyjából az történt most, hogy Ukrajna kiprovokált egy ilyen vitatható lépést Oroszországból, Moszkva pedig, elbízva magát, jelenlegi ismereteink alapján feleslegesen fitogtatta erejét. Gyorsan mindketten a bírák felé fordultak, hogy megtudják: pontot ért-e a tus, vagy szabálytalannak nyilvánítják. Azt is fontos látni, hogy számunkra sem tét nélküli ez a mérkőzés. Egyelőre ezt a kárpátaljai magyarság helyzete körüli vita kapcsán érzékelhetjük. Kijev számára fontos, hogy az atlanti szövetséget belerángassa a konfliktusba, mert egyedül nincs esélye Oroszország ellen egy nyílt katonai fellépésben, nem véletlen, hogy a Krím annektálását nem követte nagyszabású ukrán ellentámadás.”