Gyakorlatilag a magyar film újabb aranykorát éljük.
Nem értem, hogy miért kell támadni éppen most Vajnát és a Filmalapot, mikor az elmúlt években nem csak a nézők kezdtek visszatérni a mozikba, de a legtöbb magyar film végre megfelel a filmszerűség alapvető kritériumainak – vö. még a nézhető fogalommal, ami 2010 előtt szabályt erősítő kivétel volt.
Ráadásul zsinórban három évben volt Oscar-jelölés, ebből két megkapott díj, Cannes-ban a zsűri nagydíja, Berlinben Arany Medve, Velencében az egyik legjobban várt alkotásnak bizonyult a Napszállta.
Gyakorlatilag
és ezt a sikert még a baloldal is elismeri. De valami oka biztos van a támadásoknak, ugye.
Jó dolgok történnek a Filmalapnál. Egy darab film viszontagságai miatt kár lenne rájuk húzni a vizeslepedőt.
Ki sem derül, ha nincs a botrány: ez az alak, Lakatos Márk járja az országot és előadásokat tart művelődési házakban a kultúra nevében... Ungváry Zsolt írása.
Az értelmes és hasznos innováció alapja a természet tanulmányozása.
Hat fergeteges számmal, köztük a máris közismertté vált Gyere babával és a Csavargóval jelentkezett a Magyar Banda.
A könyv a modernitástól el nem szakítva, gyakorlati eredményeket is felmutatva vezet be a metapolitika fogalomába.
Ha az Egyesült Államok civilizációjáról beszélünk, akkor érdemes behatóan ismerkedni azon struktúrákkal, melyek kibontakozását és fennmaradását lehetővé tették. Pogrányi Lovas Miklós írása.
Egy hajléktalan által befogadott transznemű fiatalról és kettejük kapcsolatáról tett közzé dokumentumfilmet a 444.
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
