Hogyan legyünk türelmesebb szülők?

„IV. Találjuk meg a haragunk okát!

Az indulataink lehet, hogy elsőre olyan válaszokat súgnának nekünk, mint például »Megint mindent egyedül kell csinálnom!« vagy »Miért idegesítesz szándékosan azzal, hogy ilyen szemtelen vagy?!« Nem szabad ezekre hallgatnunk! Amikor a szülők a gyerekek rossz viselkedését belső, állandó tényezőknek tulajdonítják (a példánkban annak, hogy szemtelen), akkor őket hibáztatják ezért és hajlamosabbak rosszul reagálni.

Viszont a haragunk nagyon sokszor egy védekezési forma. Megvéd minket attól, hogy sebezhetőnek látsszunk. Nézzünk magunkba és lássuk meg a sértettségünket, félelmünket vagy tehetetlenségünket a haragunk alatt. Lehet, hogy nem is azért leszünk idegesek, mert a lányunk folyton az új barátaival lóg és pénzt kér. Hanem azért, mert ezzel úgy érezzük, elhanyagol minket, és ez bánt bennünket. Hogyha ezeket elfogadjuk és megpróbáljuk átélni, akkor eloszlik a haragunk. Így tisztábban látunk majd és képesek leszünk a problémát más szemszögből látni és építőbben hozzáállni.

V. Nem muszáj mindig kifejezni!

A közhiedelemmel ellentétben nem mindig célszerű elmondanunk, ha kiborulunk. Sokszor az, hogy elmondjuk, csak bosszút és még több haragot szül. A kutatások szerint haragunk kifejezése csak még inkább feldühít minket. A gyerekek pedig megijedhetnek, mivel nem látják azokat az egyéb üzeneteket és érzelmeket, amelyek a harag mögött vannak. Párunknak teljesen nyugodtan elmondhatjuk ezeket, viszont gyermekeinktől nem várhatjuk, hogy helyettünk birkózzanak meg az érzelmeinkkel.

Mit tegyünk, ha éppen nem jól kezeltük dühünket?

Mivel a gyerekek nem maguktól lesznek olyanok, amilyenek, hanem viselkedésük nagy részét tőlünk tanulják el, mutassunk példát gyerekünknek abban a helyzetben is, amikor nem jól kezeltük indulatainkat. Tudjunk bocsánatot kérni viselkedésünk miatt! Mondjuk azt például, hogy »Sajnálom, hogy kiabáltam veled. Elvesztettem a fejem, mérges voltam, viszont kiabálnom akkor sem kellett volna«. Fontos, hogy ne érzelmeink miatt kérjünk elnézést, hiszen azzal azt az üzenetet fejeznénk ki, hogy a harag mint érzelem egy megbocsátandó dolog. Pedig – mint ahogyan azt korábban is írtuk – ez nincs így.

Ha a fenti tippeket nem tudjuk betartani és gyakran érezzük, hogy a harag eluralkodik rajtunk, akkor keressünk fel egy szakembert. Azzal a lépéssel, hogy ezt megtesszük, elősegítjük a gyermekünk egészséges fizikai és mentális egészségét. Jobb szülőnek fogjuk érezni magunkat és gyermekünk fejlődését is segíteni tudjuk majd.”