Kóla, csoki, sült csirke: ez lenne a szijjártói sztárallűr?

Rocksztárallűröket vél felfedezni a 444 Szijjártó Péter külügyminiszternél, minthogy a miniszter igényeire vonatkozó protokollszabályzatban fel van tüntetve, hogy „a konvojba kis üveges szénsavas és szénsavmentes vizet kéret, a saját kocsijába pedig egy kis üveg tonikot (lehetőleg Kinley), kólát (lehetőleg Coca-Cola) és kakaós kekszet vagy csokoládét, ha lehet, Ritter egészmogyorós tejcsokoládét.”

Tehát:

Plusz: szerepel a szabályzatban, hogy milyen kajákat nem szeret, miket kedvel nagyon, és hogy szeret futni, így kijelölnek számára a szállodái körül kis és nagy futókört. Például: „nem eszik halat és tenger gyümölcseit, nem fogyaszt alkoholt és kávét (helyette gyümölcsteát, zöld teát mézzel), de még olyan ételeket sem, amiknél ezeket felhasználják. Inkább csirkét vagy pulykát eszik, marhahúst pedig teljesen átsütve”.

Nos, lehet, hogy a hétköznapi utazóknak furcsa egy ilyen lista, de egy hivatalos látogatáson egy tízmilliós ország miniszterét nem fogják leengedni egyedül a boltba, ideje sem lesz rá, így előre megrendelik neki. És egy külügyminiszter nem néha, hanem gyakran utazik. Ha szűkös időkeretek és diplomáciai kötöttségek sora szűkíti az ember mozgásterét, akkor nyilván le lehet adni a kérést, hogy mi a kedvenc csokink. 

És hogy tenger gyümölcsei helyett csirkét eszik? A csirkefarhát országában nem inkább a tenger gyümölcsei lenne a sztárallűr? Ha netán – hagyományos kiégett diplomata-politikusok módjára – reggeli konyak, délelőtti whiskey, ebédideji zabálás és más speciális szórakozási igények lennének egy ilyen listán, talán lenne miről beszélni. De milyen kicsinyes dolog már ezen a natúr szelet puritánságú protokollon csámcsogni?