Lánczi András: A bosszúvágy és az irigység a két legpusztítóbb politikai fegyver, mert ellenségképző ereje van
De ki lehet politikailag sikeres? Mivel minden demokratikus választás maga a káosz, végül a szerencse is hozzáteszi a magáét.
Erdélyben – legalábbis a 2004-es referendum óta – a balliberális oldalnak még jó ideig nem teremhet babér.
„Az elhíresült junckeri kijelentés nagy felháborodást váltott ki a magyarok, különösen az erdélyiek körében. Még az erdélyiek barátjának nehezen tekinthető Újhelyi István MSZP-s EP-képviselőt is szólásra, sőt tettre késztette: történelemkönyvet – Molnár Miklós Magyarország rövid története – küldött Zsanklódnak, hogy »jobban megismerhesse a magyarok és Magyarország sikerekben és sorstragédiákban egyaránt gazdag történelmét«. Mert – ahogyan azt Újhelyi írta –: »van mit tanulnia«. Ebben a tekintetben egyetértünk. Másban aztán semmiben.
Újhelyi István régi ismerősünk nékünk, azóta jegyeztük meg a nevét, amióta –elefánt a porcelánboltba – berontott az erdélyi magyar politikába. A Magyar Ifjúsági Értekezlet 2008 szeptemberében rendezett nyári akadémiáján arról beszélt, hogy az MSZP mindig mindenben támogatta az RMDSZ-t. »Ehhez képest ők azt kérték, ezt ne mondjuk el sehol, nehogy Erdélyben kiderüljön a dolog. Viszont amikor Erdélybe jövök, most még mindig azzal jönnek egyesek, hogy minek tesszük be ide a lábunkat, amikor semmit sem segítünk, csak ártunk…« – hangoztatta az MSZP-s képviselő.
Idén aztán újfent Erdélybe merészkedett emberünk, igaz, a Tusványos közönsége előtti nyilvános szereplést már nem vállalta. Ehelyett tett egy szellemesnek szánt kijelentést: az első bálványosi szabadegyetem mottóját, »átmenet a diktatúrából a demokráciába«, cserélje le a Fidesz-rendezvény, s legyen az »átmenet a demokráciából a diktatúrába«. Mit lehet erre mondani? Ezzel sem lopta be magát, illetve pártját az erdélyi magyarok szívébe.
Junckerhez visszakanyarodva, szerintem teljesen fölösleges gesztus volt a történelemkönyvvel való megajándékozása, a chemnitzi Marx-szobor felavatása óta világos: nem ismeri a történelmet, de nem is érdekli sem a múlt, sem a jelen – annál kevésbé a jövő.
Újhelyi pedig valszínűleg pusztán népszerűsághajhászás céljából próbálkozott a történelemkönyvvel… Ami a legszomorúbb egy EP-képviselő esetében: a téves valóságérzékelés. Mondjuk ki: Erdélyben – legalábbis a 2004-es referendum óta – a balliberális oldalnak még jó ideig nem teremhet babér.”