Őszintén a hajléktalanokról

2018. november 13. 07:53

Akad a hajléktalanságnak egy szemérmesen kerülgetett kulcskérdése, amelyről a liberális sajtóban soha nem olvashatunk: tessék mondani, ők mit tesznek magukért?

2018. november 13. 07:53
Szentesi Zöldi László
888

„Volt egy nekem egy barátom, aki mérhetetlenül sokat ivott. Egyszer megmondtam neki, hogy ne igyon annyit, mert nem lesz ennek jó vége, teljesen leépül, elveszíti a maradék kapcsolatait, a munkáját, végül az életét is. Igazad van – sóhajtott az én barátom, és mintha egyet is értett volna velem.

Aztán másnap ugyanott folytatta, ahol abbahagyta.

Mit is kellett volna még tennem?

Nyilvánvalóan semmit, a döntés az ő kezében van.

Most, amikor a hajléktalanok állítólagos kriminalizálásáról napi rendszerességgel jelennek meg mérhetetlenül ostoba cikkek, mintha éppen a Kárpát-medencében egyetlen sorskérdés volna, a fedél nélküli emberek ügye, és ez az egész ráég a gonosz és lelkiismeretlen kormányra, nem árt néhány apróságot tisztába tenni. Az első ezek sorában, hogy a hajléktalanok túlnyomó többsége szenvedélybeteg, leginkább alkoholista, de jócskán akad drogos is köztük. Hogy az anyag miatt veszítették el önmagukat, vagy fordítva, sokszor eldönthetetlen, de a lényeg, hogy függőségüket rendszerint a sírba viszik magukkal, ez az utolsó, amitől megszabadulnak. Mindez pusztán azért fontos, mert akad a hajléktalanságnak egy szemérmesen kerülgetett kulcskérdése, amelyről a liberális sajtóban soha nem olvashatunk: tessék mondani, ők mit tesznek magukért? Miért nem hagyják abba a piálást, anyagozást? És ha csak sóhajtoznak, összekoldult forintjaikat pedig halálos szenvedélyükre költik, miért is lenne nagyobb felelőssége a társadalomnak, mint nekik, maguknak a saját életükkel kapcsolatban?”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 83 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Szende Krisztina
2018. november 13. 22:46
érdekes dolog ez, a szabad akarat. Néhány éve találtam egy szép, de már ápolatlan golden retriever kutyát az egyik HÉV megállóban. Kb, fél óra alatt három állatvédő szervezet akarta befogni, etetni, gyógyítani. A kutya nem nagyon akart menni, szerintem a szemét gazdája otthagyta, tehát a kutya ott akart várni, talán az idők végezetéig is. De egyik segítőt sem érdekelte, hogy a kutya mit akar, ők tudták mi a jó neki. De az ember... az ember az más. Miért is?? Mindenki azt mondja, hogy szegény utcán élő embereknek nincs már szabad akarata a szerek meg a pia miatt. Akkor pedig ebben az esetben is a segítők akaratának kell érvényesülni. És még csak annyi: aki egyetért a "hajléktalantörvénnyel", az is segít, mert a szállókat és a segítő szervezetek nagy részét az állam, tehát mi tartjuk el.
kulakman
2018. november 13. 15:09
Ki az a 15 állat aki ezt diszlájkolta, hajléktalanság várományos , alkoholista tetű, akiket az én adóforintjaimból kellene támogatni , hát nem!
Mich
2018. november 13. 13:28
Ilyen van, hogy az emberek egy része nem tesz (eleget) a saját helyzetének javításáért - de miért ösztönzik egyes "jóakarók", szervezetek és pártok ezeket az embereket arra, hogy megmaradjanak ebben a nyomorúságos helyzetben?!
catalina9
2018. november 13. 13:03
"Az első ezek sorában, hogy a hajléktalanok túlnyomó többsége szenvedélybeteg, leginkább alkoholista, de jócskán akad drogos is köztük. Hogy az anyag miatt veszítették el önmagukat, vagy fordítva, sokszor eldönthetetlen, de a lényeg, hogy függőségüket rendszerint a sírba viszik magukkal, ez az utolsó, amitől megszabadulnak. Mindez pusztán azért fontos, mert akad a hajléktalanságnak egy szemérmesen kerülgetett kulcskérdése, amelyről a liberális sajtóban soha nem olvashatunk: tessék mondani, ők mit tesznek magukért? " behugyoznak...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!