„A komoly, megbízható internetes médiumok, újságok már elkezdtek valamit: kulcsszavakat készítettek, amelyekkel fel tudják hívni az olvasók figyelmét, hogy az interneten éppen futótűzként terjedő hír hamis. A jogászok azt tudják tenni, hogy ha a hírforrást nem is, de a tőlük átvett írásokat közlő médiumokat beperelik. Igaz, így is évekbe telik, amíg egy-egy ítélet megszületik, de legalább akkor eggyel több olyan médium lesz, amely tudja, hogy álhírgyártól nem vesz át semmit. Az adóhatóság elindulhat az oldalakon megjelenő hirdetések, reklámok mentén. Azok a cégek ugyanis, amelyeknek a hirdetései megjelennek az oldalakon, valahogy mégiscsak kapcsolatba tudnak lépni az üzemeltetőkkel, valahova mégiscsak utalják a reklámokért járó pénzt. Ha csak abból indulunk ki, hogy a Nemzeti Nyomozó Irodának van Kiberbűnözés Elleni Főosztálya, akkor feltételezhetjük, hogy vannak olyan informatikai szakembereik is, akinek ujjgyakorlat lenne egy tatabányai panellakásból hazugságokat terjesztő blogger megtalálása.
S hogy mindez miért nem cél?