Nikola Gruevszki ügye pedig pontosan arra világít rá, hogy erkölcs nélkül szétesik a legszebben felépített bürokratikus rendszer is.
„Minden eset egyedi, legyen az oltalmat kérő egy bangladesi menekült, szíriai bankrabló, csádi egykori gyerekkatona vagy macedón exminiszterelnök. Nincs rá lehetőség, hogy egy kalap alá vegyük az ügyüket, itt vizsgálatokra van szükség, tapasztalt szakemberekre, akik ismerik az adott ország viszonyait, kultúráját.
Ha pedig Nikola Gruevszkiről van szó, súlyosan politikaivá válik a kérelem, hiszen őt nem csupán a személyes ügyek veszélyeztetik, hanem a tízéves miniszterelnöksége során történt események is hatással lehetnek rá.
Márpedig Macedónia a Balkán egyik fortyogó katlanja, ahol minden összefügg mindennel, mindenki ismer mindenkit, s ahány szomszédja van, annyi érzi magáénak ezt a vadregényes tájat.”
Abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Megdöbbentő, amit ez a kártékony, önelégülten nárcisztikus ember művel.
Akik ezzel riogatnak, azok csak egy dolgot árulnak el magukról: nem értik és nem érzik át a magyar sorstragédiát. Tari Tamás írása.
Bütyök közönsége attól lett a leglelkesebb, hogy újra megyének fogják nevezni a vármegyéket.
Hallgatásba burkolózott a tiszás jelölt.
Győzött a Puskás a Diósgyőr ellen.
