Az értékek változása

„Valódi szakadás történt Nyugat Európa kultúrájának alakulásában 1965 és 1972 között. A dátumokat nem önkényesen választottam. Ekkor jelentek meg az új gondolkodásmódok és az új értékek, amelyek ma általánosan elfogadottak. Valódi kulturális földrengés történt. Hasonló metamorfózisok a középkorból a reneszánszba torkolló időkben vagy a felvilágosodás évtizedeiben zajlottak, most azonban minden jóval nagyobb sebességgel játszódott le. Az a világ, melyben ma élünk, ekkor született.

Ebben az időben Belgiumban éltem, és a francia nyelvű országokat figyeltem. Az új gondolatok, érzések, szokások főleg az Egyesült Államokból és Skandináviából érkeztek. A gyorsan terjedő, új értékek nem kaptak általánosan elfogadott jelölést. A múlttal összehasonlítva nem létezett uralkodó irányzat, mint például annak idején a „romanticizmus” vagy a „liberalizmus”. Egyes szerzők használtak ugyan olyan elnevezéseket mint „hedonizmus”, „neoindividualizmus”, az „én társadalma” (société du moi), de ebben a kérdésben nem volt egyetértés.

A gyökeres és látványos újdonságok hamar fölkeltették a szociológusok figyelmét, akik főleg kérdőíves módszerrel fogtak neki a kutatásoknak. Jómagam Belgiumban készítettem rendszeres fölméréseket az 1980-as évektől kezdve, majd nemzetközi összehasonlító ankétokba is bekapcsolódtam, amelyek tizenkét országot mértek föl. Egy másik eljárás inkább a spontán eseményeket figyelte és értelmezte. Egy példával illusztrálom az eljárást. Professzori pályám kezdetén, amikor beléptem egy háromszáz fős oktatóterembe, a hallgatók fölálltak, majd intésemre leültek, és megkezdődött az óraadás. Egy bizonyos évben ez a szokás minden tudatos megegyezés nélkül megszűnt. Ez a tekintélyelv eltűnésének volt a jele. Nem nekem szólt, hanem a tanári státusnak. Az ahhoz tartozó tisztelet megszűnt.”