„A szülők generációja már a saját bőrén tapasztalta az élethosszig tanulás szükségességét, ezért gyermekeitől sem várja, hogy »nyugdíjas állást« találjanak.
És mert az utóbbi években rengetegen tanulnak (négyszer annyian, mint korábban) felnőttként valamilyen kézműves mesterséget, az efféle munka becsülete megnőtt. Rengeteg az újdonsült hobbiszakács, keramikus, bútorrestauráló, és a média hatására megnőtt a presztízse például a fodrász szakmának.
Amúgy pedig a pályaválasztás nemcsak az esélyek latolgatásáról szól, hanem arról is, miben tud sikeres lenni a fiatal. És lehet, hogy pont egy olyan tevékenység válhat imádott mesterséggé, ami hobbinak indult valamikor. A szülőnek is rugalmasnak kell tehát lenni, ha az ő elképzeléseinek ellentmond a gyerek álma.
»A jövő mindenkitől rugalmasságot, nyitottságot, alkalmazkodást és változtatni tudást követel majd«
– mondta Szily, aki eredeti végzettségét tekintve pszichológus.
A sajtótájékoztatón elmesélte, hogy amikor a saját fiainak kellett dönteni, arra kérte őket, gondolják át, milyen életet szeretnének. El tudják magukat képzelni például egy íróasztal mögött? Efféle tényezők függvényében válasszanak iskolát.”