„Úgy vélem, megdönthetetlen az állítás, hogy a magyar nótákban minden élethelyzet és minden érzelem benne van. A dallamok olykor sírásra fakasztanak, olykor életerőt adnak, a szövegek pedig arra valók, hogy elgondolkodjunk az életünk alakulásán, sorsunk végkifejletén.
Bevallom, fiatalon nagyon sok nótát hallgattam a hangulatomtól függően kedvtelésből, de rádióban dolgozva munkafeladatból eredően is, most azonban, egyre idősebb lévén, kerülöm a mély érzelmeket kiváltó szövegeket és dallamokat, mert talán egyre közelebbi, amiről Jákó Vera énekelt, hogy rohanunk a végső sötét elmúlás elébe…
(...)
Talán épp arra kellene a több idő az életben, hogy lehetőségünk legyen megélni minden fontosnak vélt élményt, átbeszélni minden fontos gondolatunkat, kimondani a ki nem mondott szavakat, az ölelésre emelkedő karjainkkal valóban átölelni azt, akinek megölelése fontos a számunkra. ”