Kitörés az élsport burkából

„Viszont amit bátran le merek írni, az az, hogy az elmúlt időszakban rengeteg élményt gyűjtöttem arról, mit is jelent a „»elnőtt« élet számomra.

Ezt szeretném megosztani most veletek.

2016-ban, tizenkilenc évesen az olimpiáról hazajövet rádöbbentem, hogy kimaradt az a rendes, igazi, lázadó tinikor nevezetű időszak az éltemből. A sport és az iskola miatt mindig rendezetten és összeszedetten kellett élnem. Nem voltak kilengések vagy nem céltudatos mozzanatok. Jó tanuló voltam mindig, és az uszodában is a legjobbat próbáltam adni. Egyszerűen nem maradt idő vagy energia arra, hogy ellenszegüljek a rendszernek, amiben éltem. (Ha egyáltalán akartam volna ellenszegülni.)

Nagyon szerettem mindent, amit csináltam, de rá kellett ébrednem, hogy ha nem lépek ki a megszokásokból, a mindennapokból, akkor nem fogok rájönni, ki is vagyok valójában. Nem tudom kiépíteni az önálló életemet, ha mindig csak az előttem álló feladatokra koncentrálok.

Így hát eldöntöttem, leválasztom magam a szüleimről, és nekivágok az ismeretlennek. Meghozva a saját döntéseimet, és elkövetve rengeteg hibát, amiből aztán tanulhatok. Megtalálva az álmaimhoz és a céljaimhoz vezető utamat. Felnőni.”