„A mosoly a fegyverem”

„Felváltva, végtelenül dühösen majd végtelenül szomorúan figyelem az otthoni, a hajléktalan emberek végleges kikészítésére törekvő kormányzati szerepvállalást, posztoltam is a témában. Kaptam is kérdéseket, hogy jó és szép, amiket írok, de mit teszek, vagy fordítva, mit képzelek magamról, a hajléktalan embereknek semmi keresnivalójuk az utcán, különben is az USA-ban vagyok, ott mit tesznek velük. Fogtam magam és bementem a helyi rendőrségre, hogy megtudjam. Súgott egy kedves barátom, hogy meglepő lesz. Igaza lett.

(...)

Magyarországon most más a hozzáállás. De megígértem, hogy ide jövök és mindent, ami jó, igyekszem megtanulni és hazahozni. Nézzék meg: itt, a kapitalizmus fellegvárában, ami távol áll attól, amit jóléti államnak nevezünk, létre tudtak hozni egy emberséges rendszert. Nyilván itt sincs kolbászból a kerítés, de azért errefelé már sokan rájöttek arra, hogy fenyegetéssel, alázással és börtönnel sokra nem mennek. Meg fogom találni a módját, hogy szembesítésem a kormányt azzal, amit itt tapasztaltam. De leginkább Önöknek akarom elmondani, hogy van másik út!”„