Máté T. Gyula igazi baloldali volt és maradt

„A bölcs római császár, Marcus Aurélius szavai jutnak eszembe: Ne úgy élj, mintha még tízezer évig akarnál élni. A kikerülhetetlen ott lebeg fejed fölött. Míg élsz, míg módodban áll, légy jó emberré! Gyuszi jó ember volt. Talán a természete volt ilyen, a családból hozta? Nem tudom, de soha nem ártott senkinek. Ahogyan olvastam cikkeit a PestiSrácok felületén a Kávé mellé nevű blogján, akkor tudatosult bennem, hogy többet nem kávézhatunk együtt Máté T. Gyulával, nem kuncoghatunk fanyar humorú, penge éles írásain, nem hallhatjuk többet rekedtes hangját, amikor érvelt, amikor magyarázott. A Magyar Hírlapnál ismertem meg vagy tíz éve a halk szavú, csendes külpolitikust, aki cikkeiben halálpontos elemzést adott a világ aktuális kérdéseiről. Örülök, hogy a kollégája és a főnöke lehettem. Hamar összebarátkoztunk, nézetrendszerünk azonos volt, így nem véletlenül lett a külpolitikai rovat vezetője. Köztudott, hogy a Magyar Hírlap 2006-tól néhány év alatt váltott szélsőliberális lapból polgári, jobboldali, konzervatív napilappá. Ez akkor a rendszerváltás óta az első ilyen kísérlet volt. Sok, régi, liberális, baloldali, nemzetietlen gondolkodású munkatárstól megváltunk, de Gyuszitól nem. Gyuszi igazi baloldali volt és maradt. A család kommunista, de nemzeti kötelezettségeit, hagyományait soha nem adta fel, a T betű emlékeztetett arra, hogy valójában ki ő. Édesapja Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke, aki 1989 óta a rosszemlékű, egykori diktatórikus MSZMP, a megtisztított párt haladó szellemiségét, a valódi baloldaliságot képviseli. Talán ezért is jobban látta a fia, hogy ez a jelenlegi magyar baloldal, az MSZP-től a Demokratikus Koalícióig egy haszonleső társaság, akiknek nem sok köze van Magyarországhoz, a hazához.

Máté T. Gyula magyar volt, magyar újságíró. Írásai a PestiSrácok.hu-ban kiteljesedtek. Óriási rajongói tábora volt, a napi cikkeit általában kétezren megosztották. A Kávé mellé igazi mikroelemzést adott a balliberálisok aljasságairól, hazaárulásairól, az európai szocialisták és zöldek eszement politizálásáról, az Európai Néppárt liberalizálódásáról, ami ha folytatódik Európa vesztét fogja okozni. Utolsó írása is Sargentini és társai gazemberségéről szólt. Szokatlanul röviden írt, Látványparti Brüsszelben címmel. Már akkor nagyon beteg volt…”