„Hogyan forintosítható az emberi élet?
A kérdés nem költői, hiszen a napi gyakorlat szembesít vele. Kártérítési perek százaiban kell meghatározni, mennyit ér egy elveszített láb, kéz, szem, vagy egy megrokkant test, esetleg egy megzavart tudat. A gyöngyöspatai eset azonban még ennél is nehezebb. Mert itt nem a test baját, hanem az elveszített jövőt kell fillérre kikalkulálnia a bíróságnak.
Ötszázezer forint: a pert indító szervezet ennyire taksálta minden tanév értékét, amelyet a gyöngyöspatai gyerekeknek szegregált iskolában kellett eltölteniük, miközben pusztán az állam belátásán múlt, tanulhatnának-e jobb körülmények között. Hogy az ötszázezer sok vagy kevés, nem tisztünk megítélni. Ahhoz képest bizonyára sok, amennyit a cigányiskolába kényszerített gyerekek szülei egyben szoktak látni olyankor, amikor kifizetik őket a közmunka után, vagy amikor megérkezik az egyre gyérülő segély, a tíz éve nem emelt összegű családi pótlék. Ahhoz képest pedig meglehetősen kevés, hogy olyan életeket hivatott kompenzálni, amelyeket szánt szándékkal gázolt el Orbán Viktor Magyarországa. ”