3. A berlini kormánykoalíció – hagyományőrzők ezt nevezik nagykoalíciónak – bukásának másik okozója az SPD lehetne, de a kormánybuktatás a pártvezetésük távozását is jelentené, így Andrea Nahles szocdem elnök érthető módon a kritikus továbbkormányzást választotta. A 2019 végén esedékes ciklusfelezőig új impulzusokat, a vita félretételét és ehhez egy világos forgatókönyvet követelt csak a választás estéjén. Szerencséje, hogy az SPD Hessenben hatalmas vesztesége és 1946 óta legrosszabb eredménye ellenére a második legnagyobb párt maradt.
4. A vasárnap estihez hasonló, a CDU számára kritikus választás legközelebb jövő ősszel várható. 2019. szeptember 1-jén Szászország választ, ahol egyáltalán nem lehetetlen, hogy – mint a legutóbbi szövetségi választáson – az AfD megelőzi az uniót, amely meglehetősen kellemetlen lenne a keletnémet Merkelnek is.
5. A szövetségi kancellár addigra azonban már elérte, amit akar. A 2019-es EP-választást követően nyáron Európa jövője lesz napirenden Brüsszelben, s Merkel ott akar ülni a tárgyalóasztalnál. A jövőbeli európai pártrendszerről (Macron-párt, Európai Néppárt jövője), vezető tisztségekről (az Európai Parlament, Tanács, Bizottság és Központi Bank elnökei), a keretköltségvetésről (2021-2027), s ezáltal a szuverenitás és a migráció jövőjéről is dönteni fognak.