„Macron a Szocialista Párton belüli szocialista és liberális szintézis olyan új arcaként jelent meg, aki inkább liberális, mintsem szocialista. Azt hirdette, hogy olyan hangot kell megütni, amely nem csupán a párton belüli liberális szárnyat békíti ki a baloldaliakkal, hanem a liberális republikánusokat is megpróbálja elérni. Macron mindenekelőtt agyafúrt politikai kommunikátornak bizonyult, mely jellemvonásnak elődje, François Hollande igencsak híján volt.
A migráció vonatkozásában Macron és a La République en marche! a két nagy (a Szocialista és a Republikánus) párt álláspontját hozta szintézisbe: a megfontolt migrációs politikát részesítette előnyben, azonban nyitott maradt arra, hogy Franciaország az általa megszabott keretek között menekülteket és migránsokat fogadjon be.
Így a République en marche! átvett néhány jobboldali szlogent, de közben hű maradt a hagyományos szocialista-liberális megközelítéshez. A párt a főáramú médiát, az Internetet és agresszív kommunikációs politikát használva azoknak a fiataloknak a mobilizálására összpontosított, akik tartottak a Nemzeti Front győzelmétől, de a két hagyományos (a Republikánus és a Szocialista) pártban nem bíztak. A La République en marche! tehát a forradalom és az újszerűség illúziójával kecsegtetett.
Ez a kommunikációs stratégia azonban, amely manipulációval tette derűlátóvá és reményteljessé a közvéleményt, a Macron-éra első éve után hamar szertefoszlott.”