A társadalmi nemek tudományának védelmében

Mészáros György, az ELTE egyetemi docensének, a Pedagógiai Antropológia Kutatócsoport vezetőjéne vitaírása

Vendégszerzőnk Zaymus Eszternek a Családhálón megjelent írására reagál (amit a Mandiner is szemlézett). endégszerzőnk elmondása szerint a Családháló nem közölte a válaszcikkét, ezután fordult a Mandinerhez.

***

Zaymus Eszter cikkében (Tapasztalatok az ELTE gender kurzusán – Tényleg a férfi-női szerepek tudományos vizsgálatáról lenne szó?) egy kurzuson szerzett tapasztalatairól számol be, és ezek alapján kérdőjelezi meg, hogy itt valóban a férfi-női szerepek tudományos vizsgálatáról lenne szó.

Cikke – bár explicite nem mondja ki, de – azokhoz a diskurzusokhoz kapcsolódik, amelyek azt állítják: minden ellenkező bizonygatás ellenére az ELTE társadalmi nemek szakján igenis az a fajta „genderideológia” működik, ami az LMBT-identitásokat állítja középpontba, s végső soron a nemek felszámolását, megkérdőjelezését célozza meg. Ez a megközelítés, amelyhez cikkével sajnos Zaymus Eszter is hozzájárult, vezetett oda, hogy a szak, úgy tűnik, meg fog szűnni. Rögtön a cikk után szerettem volna válaszolni írására, de egy 5 éves gyermek apukájaként évkezdéskor nem könnyű időt találni arra, hogy leüljek és írjak – más munkák mellett. Ez is egy olyan tapasztalat, amiről egyébként a társadalmi nemek kutatásának van mondanivalója: gondoskodás és munka kapcsolata. Most jutottam tehát oda, hogy megfogalmazzam a válaszom. Bár a „média-vitákban” az azonnali válasz szokott működni, talán ez az írás még ilyen későn is fontos szempontot mutat fel a szak védelmében, aminek magam is oktatója vagyok, és amiért szeretnék kiállni. Amit írok, személyes, mivel Zaymus Eszter érvei is személyes tapasztalatra épültek. 

Még a személyes választ előtt, azt rögtön érdemes tisztázni, hogy a Zaymus Eszter által bemutatott kurzus nem az ELTE társadalmi nemek szakjához kapcsolódott, hanem a Nemzetközi tanulmányok program egy 4 évvel ezelőtti kurzusa volt, amit a tantervi nehézségek miatt (nehéz meghirdetni új címmel egy kurzust) ezen a címen hirdettek meg, miközben a téma szándékoltan LMBT-fókuszú volt, és nem a társadalmi nemekről szólt (valóban helytelenül). Azt is fontos látni, hogy számos, a társadalmi nemek témáját érintő, illetve azt címében megjelenítő kurzus van az ELTE-n belül (kb. 20-25) és más egyetemeken is: sokféle tartalommal, amik nem feltétlenül követik a mi szakunk koncepcióját. Bár a szerző jelzi, hogy ez egy régebbi kurzus, mégis enélkül a kontextus nélkül, amit itt jeleztem, cikke azt a benyomást keltheti (és ő maga is utal erre a feltételezésre), hogy a társadalmi nemek szak ennek a kurzusnak a kibővített változata lehet. 

*

Miért fontos számomra személyesen is a szak és annak védelme (így a megszüntetés után is)? Elsősorban azért, mert a Társadalmi nemek program egyszerre foglalkozik életünk és a társadalom egy nagyon fontos szegmensével, és egyben megtestesíti a sokféleség értékét. A szakon sok tudományterületről tanítunk, és sok eltérő nézettel és megközelítéssel rendelkezünk. Ez egészen sajátos gazdagságot jelent az egyetemen belül is. Itt valóban megjelenik a sokat emlegetett multi- vagy interdiszciplinaritás. Én például pedagógiából doktoráltam, és elsősorban neveléstudománnyal foglalkozom. Más karokról átoktatva társadalmi munkában végezzük a feladatot, többletmunkánkért nem kapunk pénzt, de megéri egy ilyen inspiráló szak oktatójának lenni. Nekem az egyetemi világhoz vagy felsőoktatáshoz kapcsolódóan alapvető élményem a sokféleség. A középiskola után, ahol inkább készen kapott tudáselemeket kellett megtanulnunk, meglepő és elsőre sokkoló volt, hogy a tanáraim „nem mondták meg a tutit”, és sokféle, eltérő megközelítést hallhattam tőlük.

Talán még meglepőbbnek tűnhet, amit írok, ha elárulom, hogy (először) katolikus teológiát tanultam 5 évig: Budapesten és Rómában egy pápai egyetemen, ahol be is fejeztem tanulmányaimat. Nekem ez volt az első találkozásom a felsőoktatás világával. És a teológia, mint tudomány, akárcsak más tudományok, egy vitákkal, eltérő megközelítésekkel teli, gazdag világ. A középiskolai hittan után persze elsőre sokkoló volt, hogy a teológián a Bibliai szövegek történeti keletkezését vizsgáltuk kritikus módon. Meglepő volt, hogy Rómában a pápai egyetemen az egyik oktató Marx teológiai újraértelmezéséről beszélt, a másik középkori teológia mai napig élő érvényességéről, egy harmadik pedig a szentírási szövegek női, feminista értelmezéséről (amit egyébként a Pápai Biblikus Bizottság is megemlít lehetséges értelmezési keretként).

Mindez a kilencvenes években volt. Én akkor, a teológián hallottam először a „gender studies”-ról, egyáltalán nem negatív értelemben. Ebben az időszakban – ahogy az egymásnak sokszor ellentmondó tanáraimat hallgattam, és olvastam a vitákról a szakirodalmakban – megértettem, hogy a tudomány és a tudományos kutatás a valóság megértésén túl erről a sokféleségről, a vitákról, a szerteágazó tudás felépítéséről szól. Ez az élmény meghatározó volt számomra: megtanultam értékelni a vitát, és nem sokkolódni az eltérő gondolatoktól. Később magyar és pedagógiai szakos tanulmányaim során ugyanezt tapasztaltam, és szívesen léptem a tudomány útjára magam is. 

*

A Társadalmi nemek tudománya, csakúgy, mint a teológia vagy irodalomtudomány, nem egyetlen ideológia átadásáról szól. Ezért nem egyszerűen arról van szó, hogy az ezzel foglalkozók rájöttek, hogy nem lehet eladni a hazai kontextusban ezt a diszciplínát az LMBT-kérdések vagy a gender sokféleségének felvetésével, s ezért változott (újabban) a diskurzus. Nem: a tudományágon belül eleve sokféle, egymással vitatkozó nézőpont él. Ez teljesen ellentmond annak, hogy egy ideológia átadásáról lenne szó. 

Én például kifejezetten ellene vagyok a nemek alapvetően identitásalapú megközelítésének, és sokat idézet nemi sokféleség perspektívájával és az akármilyen nem szabad megválasztásának nézetével sem értek egyet. Több írásomban ezt ki is fejtettem: itt és itt. Vannak, akik elhatárolódnának a nemek kérdéséhez köthető problematikus értelmezésektől, amiket Zaymus Eszter is nehezményez.

Miközben erősen kritizálom az LMBT-mozgalmat, nem fogok természetesen érvelni a melegek örökbefogadásával szemben, mint magam is meleg apuka. Fontosnak tartom, hogy egyrészt kiálljak az LMBT-embereket érő diszkriminációval szemben, és azt is hogy az LMBT-emberek helyzetének kutatása része legyen a társadalmi nemek tudományágnak. Attól viszont, hogy bizonyos társadalmi csoportok megjelennek a kutatásban, és attól, mert bizonyos értékvilágok is feltűnnek, a társadalmi nemek tudománya még nem lesz ideológia.

Egyrészt a tudomány sohasem értéksemleges, és viták gyakran értékviták is egy tudományon belül (ez igaz mindegyik tudományra, amit tanultam, beleértve a pedagógiát is), és ezzel semmi baj nincs. Másrészt attól, mert néhány olyan kérdésben, amivel Zaymus Eszter és CitizenGo nem ért egyet, a gender studies egyes képviselői foglalkoznak, és mást mondanak, még nem igazán értem, hogy miért kellene ártalmasnak nyilvánítani egy tudományt és egy szakot. A fókuszát nem ezek a kérdések adják a kutatásoknak, és ahogy írtam, elég sokféle a kutatók hozzáállása is a különféle kérdésekhez. Amivel tehát Zaymus Eszter és a CitizenGo vitatkoznak, az egy általuk konstruált kép, de nem az, ami valóban a társadalmi nemek tudománya, akkor sem, ha egy ilyen című kurzuson ezzel foglalkoztak, és akkor sem, ha a szakon szó van az LMBT kérdésekről (sokféle megközelítésben; külön, önállóan pedig választható kurzusként). S ha már személyes tapasztalat, ez a kép nagyon messze van attól, amit én átélek a társadalmi nemekkel foglalkozva, amelyet nem tudnék megkülönböztetni más általam korábban tanult és szintén művelt tudományos diszciplínáktól.   

Kár egyébként, hogy Zaymus Eszter nem az én kurzusomra jött el a Pedagógiai és Pszichológiai Karon, amit egy éve tartottam angolul: Gender, Sexuality and Schools címmel. A kurzuson jelen volt nagyon sokféle ember: a feminizmust távolságtartással kezelő férfi, a Hit Gyülekezetéhez tartozó, hívő nő, meleg férfi, aki egy muszlim országból jött, queer témával foglalkozó hallgató, a nemek biológiai különbségeivel foglalkozó, neuropszichológiát tanuló hallgató, stb. És a visszajelzéseik alapján mind úgy érezték, hogy a kurzuson teret kaptak, a nézeteik megjelenhettek, és mind gazdagodtak is, mert egymástól és tőlem éltérő nézőpontokat tanulhattak. Méghozzá nem csak absztrakt nézőpontokat, hanem akár az iskolában hasznosítható tudást a fiúk és lányok oktatásáról. Ennek ne lenne értelme?     

Ebben a félévben fogok tanítani a szakon is, a Férfikutatások című órát. Sajnos, úgy tűnik, utoljára. Az én kurzusomon szintén meg fog jelenni többféle nézőpont: a keresztény teológiától a struktúrákra rákérdező megközelítésekig, és persze ezek vitája. Arról szól, hogy eltérő nézőpontokból lehet kutatni a férfiséget és a férfiak világát. Például az oktatásban rendkívül fontos kérdéseket vetnek föl a vonatkozó kutatások, amikor a lányok és fiúk iskolai lemorzsolódásáról van szó. 

*

Azzal, hogy a szak megszűnik, kevesebb tér lesz arra, hogy ennek a gazdag tudományágnak a tudása többekhez eljusson, és ilyen fontos kérdések előkerüljenek. De nem csak. A tudományos szabadság és a tudományos sokféleség értékét is alapvető támadás éri ezzel, csak mert egy leegyszerűsítő kép alapján ideológiának minősítettek egy diszciplínát.

Valóban problémás Zaymus Eszter tapasztalata, hogy a Társadalmi nemek címszó alatt LMBT-témával foglalkoztak (ráadásul elég egyoldalúan), és ezen jogosan háborodott fel. Azonban fel kell tennem a kérdést: egy kurzuson szerzett tapasztalat érv lehet egy ilyen fontos döntést illetően? Remélem nem. Ez a támadás egyébként szerintem senkinek, Zaymus Eszternek, sőt az írását eredetileg megjelenítő honlap fő célcsoportjának: a családoknak sem jó, akkor sem, ha ő személyesen vagy a csaladhalo.hu és a CitizenGo nem ért egyet egy kurzus vagy akár a Társadalmi nemek szak egyes tartalmaival…

Egyrészt a tudományos sokféleség és kutatás alapvető értéke kerül most veszélybe. Másrészt csak ha most ránézek a csaladhalo.hu oldalára, több olyan témát találok a cikkek között (apák szerepe, béranyaság elleni fellépés, stb.), amikhez fontos hozzájárulásokat tettek a társadalmi nemek kutatói épp a honlap világához hasonló értékválasztásaik miatt is. Ez rámutat arra, hogy inkább közösen kellene gondolkodnunk, mint mélyülő árkokat ásnunk. Ennek ellenére többszörös megkeresés után sem akarta leközölni válaszcikkemet a csaladhalo.hu, miközben Zaymus Eszternek a párbeszéd jegyében jelent meg cikke a Kötőszó blogon, ahol kifejthette ellenérveit a társadalmi nemek szak mellett megjelent írásról. 

Egyébként megjegyzem: a tudományos sokféleség jegyében, ha ilyen támadás éri a teológiát (ez megtörténik néha), akkor én ugyanúgy amellett is kiállok, mert tudom, hogy az sem ideológia, hanem tudomány.   

Mészáros György, apuka, habil. egyetemi docens