Ezrével épülnek betonból, farostlemezből, üvegből lakóparki lakások errefelé. Egyik-másik négyzetmétere jóval millió fölött van. Nehéz valamivel kitűnni a kínálat tömegéből.
A vízpart még mindig a legfontosabb érv. Igaz, a part zömmel védett nádast jelent, de száz éve, amióta a leleményes emberek kitalálták, hogyan kell a nádcsomókat kötéllel megfojtani, ez azért nem nagyon riasztja el a befektetőket. Vízpart, balatoni panoráma sajnos egy nyolc házból, negyven lakásból álló parkban, a legügyesebb elrendezés mellett is csak tíznek, tizenkettőnek jut.
Mást kellett kitalálni. A nádas mellett feltöltésre épült lakóparkhoz Balatontól Balatonig érő övcsatornát terveztek, amit az önkormányzat nem engedélyezett. A part oldali kis tó ellen – azt mondják – már nem lehetett kifogást találni. A kis tavat a nagytól keskeny földsáv választja majd el. Persze, ha jön a viharos délnyugati szél a méteres hullámokkal, lerombolhatja a földsávot. Akinek mindez kevés, annak fehér homokot hozatnak és pálmafákat ültetnek. Tiszta Hawaii!
Azon tanakodom, mire használhatják a befektetők új, drága lakóparki lakásaikat. Lakni kevesen fognak a munkahelyektől távoli, gyakran rosszul téliesített lakásaikban. Nyirkos, kellemetlen hely a vízpart az év nagyobbik részében. Nem véletlenül települtek az ősi falvak a dombokra.
Nyaralni azért lehet az új házakban a nyár két-három hónapjában, már ha az ember ilyen városias környezetre vágyik. Hogy haszna legyen, kiadhatja, akinek több is van, vagy inkább máshol nyaral – ha máshogyan nem megy, Airbnb-n. Annyiért persze nem, amennyiből megtérül a befektetés, de talán az őrzésre, takarításra, kertfenntartásra, a kis tó tisztítására, a fehér homok évenként pótlására és a kifagyottak helyén új pálmafák ültetésére elég lehet. Az új szobakínálat tömegébe belereszketnek a régi szobakiadók és a szállodások, de ez legyen az ő bajuk! A felújításra váró kempingekről, szállodákról kár beszélni is. Ha valaki az arculatot kéri számon, illetékeseink a piac farkastörvényére hivatkoznak. A nagy hal megeszi a kis halat.