A szubszidiaritás és az Európai Unió jövője

„Az utóbbi hetekben a nemzeti szuverenitás egy részéről való lemondást szorgalmazó, alig leplezetten egy új, föderatív Európa ábrándját dédelgető politikai megnyilvánulásokat figyelve az jut az ember eszébe, hogy itt nem mással, mint a keresztény kultúrájú, identitású és értékrendű Európa öngyilkosságra való felszólításával állunk szemben, amely ellen világunk legnagyobb szellemi, lelki ereje, a kereszténység nevében – Pál apostollal szólva – akár alkalmas, akár alkalmatlan, szót kell emelnünk.

Most éppen az van napirenden, hogy kontinensünk országai a közös határőrizet, valójában azonban a gördülékeny határnyitás érdekében adják át szuverenitásuk egy részét egy olyan Gólemnek, amelynek mesterterve az európai népességcsere, a vérfrissítés, kontinensünk hitének, hagyományának, kultúrájának elpusztítása, a nemzeti közösségek szétzilálása. Az pedig különösen is aggasztó, hogy ennek a törekvésnek magukat kereszténynek nevező pártok és azok politikusai nem pusztán ágensei, hanem egyenesen harcos szorgalmazói, olyan célok szolgálatába szegődve, amelyek valójában sem kereszténynek, sem demokratának nem tekinthetők, amelyekkel minden hitében vagy akár csak kultúrájában keresztény egyénnek és közösségnek szembe kell fordulnia.

Mert az a helyzet, hogy ma egy már csak nevében keresztény párt élén álló, a birodalmi kancellár dicsőségére áhítozó egykori FDJ-őrsvezető, háta mögött párttársával, egy isiásztól gyötört luxemburgi alkoholistával, egy szánalmas Szajna-parti dzsigolóval és az önfeladás és önfelszámolás buzgó, ám széplelkű prófétáival éppen azzal próbálkoznak, miként lehetne megszabadítani kontinensünket keresztény gyökereitől és azoktól a keresztény alapelvektől, értékektől, amelyek mentén az alapító atyák földrészünknek, a nemzetek Európájának jövőjét egykor megálmodták.”