Ukrajna példát mutat: hogyan viselkedjünk ordenáré diktatúraként

„Miközben Ukrajna hivatalosan az európai uniós és NATO-csatlakozás felé kacsintgat, a kijevi kormány továbbra is meglehetősen érdekes stratégiát alkalmaz, hogy kikövezze az ország útját a demokratikus alapértékek, az emberi és – legalábbis elviekben – a kisebbségi jogok tiszteletben tartásán alapuló intézményekbe. Ukrajna ugyanis egyre agresszívebben viselkedik úgy, mint a virtigli náci vagy kommunista országok, amelyekben a működés alapértelmezett elemét képezte a polgárok egy részének származás alapján történő listázása, megbélyegzése, fenyegetése és zaklatása.

Emellett – minden bizonnyal az európai értéknek minősülő tolerancia jegyében – a nem ukrán nemzetiségű diákok anyanyelven való tanulása ellehetetlenítésének céljával elfogadott oktatási törvény mellé most egy nyelvtörvény is készül, amely drasztikusan korlátozná az őshonos közösségek anyanyelv-használatát a hivatalokban. Míg ez utóbbiak az összes kisebbség ellehetetlenítését szolgálják, az egyes kisebbségi polgárok listázásával és zaklatásával csupán a magyarokat »tüntetik ki« – legalábbis egyelőre. A kormány és Petro Porosenko elnök a jelek szerint úgy értékeli, hogy a jövő évi elnök- és parlamenti választások előtt valamilyen sikert kellene felmutatni. (...)

A helyzet viszont az, hogy Kijev alighanem rosszul választotta meg az aktuális »mumust«, akit könnyen legyőzhet. Magyarország ugyanis az EU és a NATO tagjaként annyiban előnyösebb helyzetben van, hogy mindaddig megvétózhatja az ukrán csatlakozást, amíg az ukrán hatóságok üldözik a magyarokat. Jó lenne persze ebbe más uniós tagállamokat is bevonni – a több százezres ukrajnai román közösség miatt a legkézenfekvőbb már csak azért is Románia lenne, mert Bukarest már az oktatási törvény ellen is fölemelte a szavát. És bár Kijev az ukrajnai románokat nem zaklatja úgy, mint a magyarokat, egyrészt ez bármikor megváltozhat, másrészt a fasisztoid oktatási törvény után az ugyanolyan fasisztoid nyelvtörvény ugyanúgy sújtaná az ukrajnai román közösség tagjait is.

Tudjuk persze, hogy mind az EU-, mind a NATO tagországai között szép számmal akad olyan, amely enyhén szólva is szelektíven alkalmazza az amúgy mindkét szervezetben alapértéknek számító emberi és kisebbségi jogi előírásokat. Viszont az újonnan csatlakozni kívánó országoktól rendszerint megkövetelik a tiszteletben tartásukat, ezért egyértelmű: Ukrajnát mindenképpen rá kell szorítani arra, hogy az esetleges csatlakozás feltételként hagyja abba magyarok vegzálását, és szavatolja a kisebbségek oktatási és anyanyelvhasználati jogait. Azokat ugyanis még az sem írhatja felül, hogy a kijevi kormány az orosz befolyás terjeszkedésének egyetlen akadálya szerepében tetszeleg.”