A szavazás alkalmat adott volna arra, hogy az úgynevezett baloldal bizonyítsa korszerű patriotizmusát.
„Összenőtt, ami összetartozik: Strasbourgban az úgynevezett magyar baloldal az ellenőrizetlen bevándorlás híveit támogatta saját hazája ellen.
A jogállamiságra hivatkozó, de egyben azt meg is csúfoló Sargentini-jelentés politikai funkciója kezdettől fogva egyértelmű volt. Mindenáron példát akartak statuálni a bevándorlásról kritikusan gondolkodókkal szemben. Erre a célra azt a Magyarországot pécézték ki, amely kezdettől fogva határozottan és példamutatóan európai módon kezelte és kezeli a problémát, komolyan véve s betartva az uniós szabályokat.
A szavazás alkalmat adott volna arra, hogy az úgynevezett baloldal bizonyítsa korszerű patriotizmusát. Nem tette, pontosabban ezúttal se tette, mint ahogy nem tette 2004 decemberében sem. A bevándorlás liberális támogatása mindmáig fontosabb számára, mint a magyar kisebbségek ügye.
Amit most cselekedett, az nemcsak politikai hiba, hanem a haza sokadik cserbenhagyása.
Egyszerűbben szólva: szégyen.”
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Aztán hátat fordított és elsétált.
„Ez az igazi szolidaritás, nem a migránskvóták” – mutatott rá a Fidesz EP-képviselője.
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
A szurkolók némán figyelték, ahogy csapatuk 5-2-re nyer, a labdarúgók egyetlen gólt sem nnepeltek meg.
Benjamin Henrichs hónapokra kidőlt.
