A Sargentini-jelentés elfogadásával az ellenzék bukott meg

A Sargentini-jelentés megszavazásával az ellenzéki pártok és azok európai parlamenti képviselői lemondtak arról, hogy a közeljövőben tényezők legyenek a magyar politikában. Az LMP vezetése tett csak némi politikai érzékről tett tanúbizonyságot, amikor képesek voltak belátni, hogy rossz üzenete lesz a magyar választók felé, ha megszavazzák a jelentést – még akkor is, ha annak tartalmával jórészt egyetértenek.

Magyarországnak ilyen baloldali pártjai vannak, nekünk ez jutott. Ahogy a kettős állampolgárságról szóló szavazáson képesek voltak rárontani a nemzetükre, úgy most hajlandók voltak Magyarország hosszú távú érdekeivel szemben szavazni. Semmit nem tanultak a múltból.

Az előre borítékolható, hogy a jelentés elfogadása semmit nem változtatott a Fidesz belföldi megítélésén, legfeljebb a jobboldali bázis zár össze kicsit jobban. Hosszabb távon sem lesz jelentősége a jelentés elfogadásának, a magyar kormány rendelkezik éppen elegendő európai szövetségessel ahhoz, hogy ne kerüljön sor hazánk szankcionálására.

ugyanakkor szánalmas volt látni, ahogy az egyes magyarországi baloldali politikusok próbálták kihasználni a szavazás körüli médiafigyelmet. Igyekeztek belegyömöszölni magukat a történetbe, az erőlködés közben azonban csak saját jelentéktelenségüket bizonyították. Sajnálattal láttam, ahogy szegény Ujhelyi István tényleg elhiszi, hogy ez egy új kezdet lehet, hogy most majd fontos lehet újra, amit mond.

Álom marad ez számukra. A jelentés körüli mizéria csak a kormánynak kedvez, egyértelművé teszi a választók előtt, hogy a politikáját milyen nagy ellenszélben kell képviselnie. Leleplezte az ellenzék java részét és azt is, hogy az EU piti politikai játszmák színtere: percemberek tehetetlenségükben politikát játszanak. Miközben az Európa előtt álló legnagyobb kihívásoknak nem tudnak megfelelni, addig szégyenpadra akarják vonni azt az országot, amely rengeteg erőfeszítést tett a kontinens védelmében.

Nem a Fidesz sorsa az érdekes, hogy mi lesz vele az eljárás során, mindent összevetve nyertesen kerül ki majd ebből a viadalból is. Az ország szempontjából sokkal fontosabbnak tartom a belpolitikai változásokat, hogy melyik párt nő fel a Fidesz mellé valódi ellenzéknek.

Egyáltalán nem érzem közelinek magamhoz az LMP politikáját, azonban az elismerés jár, amiért akár politikai számításból, akár erkölcsi okokból, de nem szavaztak Magyarország ellen. Némi uniós vállveregetésért, néhány perc média szereplésért nem fordultak a magyar érdekek ellen. Hosszabb távú terveik vannak, ők választást szeretnének nyerni egy nap.

Most az LMP-ben látok erre potenciált, kiemelkedtek az ellenzéki pártok sorából. Sosem szavaznék az LMP-re, mivel meggyőződéses jobboldali vagyok. Azonban a zöld pártban látom annak az esélyét, hogy egy olyan párt erősödik meg a Fidesz mellett, amelytől nem kell félteni az országot. Akikkel lehetséges létrehozni a rég áhított nemzeti minimumot. Képesek voltak túllátni az Orbán-gyűlöleten, megérteni azt, hogy 

Az uniós döntéshozók nem emelik őket kormányra, a magyar embereket kell meggyőzzék. Annak pedig nem az az útja, hogy a saját országuk ellen szavaznak. Az ellenzéki szavazókban is ellenérzéseket kelthet, amikor a baloldal azt várja, hogy az EU győzze le helyettük a Fideszt.