Orbán a helyére került Európában. Vele van a szélsőjobb és a kommunisták egy része.
„A 7-es cikkely megindításáról szóló szerdai európai parlamenti szavazás azt mutatta meg, hogy már nemcsak a Kreml tudja megosztani Európát, hanem Orbán Viktor is.
Ezzel persze a messzemenőkig túlértékeljük a magyar kormányfőt, ám a voksolás alapján kiderült: az egyes európai kormányok sem egységesek a sorozatos magyar jogsértések ügye kapcsán, legalábbis azok, amelyekben helyet kapnak populista pártok. Valószínűtlen ugyan, hogy a magyar kérdés különböző megítélése miatt megbukna bármely koalíciós kabinet Európában, de további feszültségek forrása lehet, hiszen Orbán rendre olyan szólamokat hirdet, amiket az európai szélsőségesek is lelkesen támogatnak. (...)
Mindez azt jelzi, Orbán a helyére került Európában. Vele van a szélsőjobb és a kommunisták egy része. A magyar kormányfő azt reméli, az EP-választás után minden az ő szája íze szerint alakul. S bár valóban erősödnek a populisták, jelentősen nem változnak meg az európai erőviszonyok. S akkor kezdődnek a bajok, hiszen egy ország sorsát veszélyezteti azzal, hogy képtelen európai politikusként gondolkodni.”
Akkor akarunk feltakarni mindenféle kritika és önálló gondolat nélkül az ún. nyugat, a Sosemvolt Európai Birodalom mögé, amikor az éppen készül darabokra esni. Mintha nem ‘41-ben lépünk háborúba, hanem ‘44-ben. Az utolsó csatlós egyúttal mindig a leghülyébb.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb hírei április 25-én.
Bizonyítani kívánja, hogy iszonyodik az ÁVH-tól? Akkor talán ne telepítsen ki másokat a szép új házukból azért, hogy beköltöztesse helyükre az elvtársait. És pláne ne hallgassa le a szeretteit. Francesca Rivafinoli írása.
A KDNP-ből három politikus is így döntött.
A leköszönő miniszterelnök megszólalt a megújulásról és a politikai szövetség jövőjéről.
John Feffer szerint a kontinens politikailag több irányba húz, de a választókat a „populista, nacionalista” erők tudják megszólítani.
Miközben a Wagner csoport utódszervezete az al-Kaidához köthető lázadókkal vív véres harcokat a stabilitásért, Kína vámmentességgel és stratégiai bányaprojektekkel biztosítja dominanciáját a térségben, fokozatosan kiszorítva a nyugati hatalmakat.
Nem gondoltam volna, hogy a szélsőségesek közül ők a toleránsabbak.
