Ezt a fajtát pedig két tulajdonsága emeli a többi fölé: egyrészt a nyelve sajátos észjárást, igazságokat és törvényeket generál, másrészt ez a fajta ezer éve ugyanazon a területen lakik. Mindkét dolog úgymond csak a magyarra jellemző. Az emberiség más fajtái nyilván nem rendelkeznek saját nyelvvel és országgal, amelyet régóta birtokolnak. Az ezeket megfogalmazó mondat pontosan így hangzott:
»Olyan nyelven beszélsz, olyan rugóra jár az agyad, olyan észjárás igazságai és törvényei szerint rendezed be az életed immár ezer éve ugyanazon a helyen, amely csak ránk jellemző.«
A magyar fajta úgy kivételes, hogy attól rögtön »egyeddé« – tehát egyetlen személlyé válik (organikus nacionalizmus, mint a fasizmus megalapozója: a nép, a nemzet mindig minden pillanatban személyként létezik, lélegzik együtt), ám ez az »egyed« egyúttal ritka is, ezért veszélyeztetett fajta, akár a vörhenyes csorvány vagy a magyarföldi ganajtúró (ezek eszmei értéke 10-10 000 Ft). Amiről ebből a mondatból értesülhetünk: