A közhasznú jogállásnak ugyanis többek között az egyik legnagyobb előnye éppen az, hogy a társasági adóról és az osztalékadóról 1996. évi LXXXI. törvény 7. szakasz z) pontja szerint a közhasznú szervezet számára juttatott adományok értékét a társasági adóalapot csökkentő tételként kell figyelembe venni az adóalap megállapításakor. Ez azt jelenti, hogy az adomány értékének 20%-ával, tartós adományozás esetén 40%-kal csökken az adózás előtti eredmény összege, ennek következtében a társaságnak kevesebb adót kell fizetnie, tehát érdekelt lesz az adományozásban.
További előnye az alapítványi működésnek az, hogy az egyetemi oktatók így végre kikerülnek a kevés mozgásteret biztosító, valamint a rugalmas bérezési politikát megnehezítő közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alól. Ez azért lenne előnyös, mert jelenleg a közalkalmazotti alapbér meglehetősen alacsony, így az üzleti élet legjobbjait nagyon nehéz az egyetemekre csábítani. Abban az esetben viszont, ha az alapítvány a Munka Törvénykönyve szerint foglalkoztatná az oktatókat, kényelmetlen kerülőutak és bürokratikus költségek nélkül válna lehetővé versenyképes bért adni az oktatóknak.
Ahogy azt korábban már megírtuk, az állami szabályozásból fakadóan az egyetemek mindennapi működése túlbürokratizált, rugalmatlan, hiszen jogszabályok, miniszteri utasítások, jóváhagyások kötik őket. A közhasznú jogállás ezen is segítene, hiszen ez az államtól szabadabb működést tenne lehetővé az egyetemnek.