Marseille-től Salzburgig

„Emmanuel Macron és Angela Merkel marseille-i megbeszélése a salzburgi EU-csúcs előkészítését szolgálta. A strasbourgi magyar vita és szavazás abban az értelemben tekintendő köztes állomásnak Marseille és Salzburg között, hogy a kontinens jövőjét illetően most már elég jól körvonalazódik két, egymással versengő forgatókönyv, és ezek közül az egyiket Emmanuel Macron, a másikat pedig – sírjunk vagy nevessünk? – Orbán Viktor írja. Az első az együttműködő, közös sorsot megélő Európa forgatókönyve, a másik a nemzetállamok durcás széthúzásáé. E tekintetben a menekültek elosztásának csökönyös elutasítása csak a csúcsa az európai szolidaritást és integrációt tudatosan romboló jéghegynek.  

 A forgatókönyves szóképnél maradva, a producer azonban – akinél a pénz van – Angela Merkel, aki a nézetei alapján egyértelműen Macronhoz húz, ám különböző hatalomtechnikai megfontolások lavírozásra késztetik. 

Macron a minap felszólította az Európai Néppártot, hogy válasszon Merkel és Orbán között. A Néppárt európai parlamenti frakcióvezetője az a bajor Manfred Weber, aki most Merkel támogatásával pályázik az Európai Bizottság elnöki posztjára. Az pedig, hogy meglesz-e az Európai Parlamentben a kétharmados többség a magyar kormányt elmarasztaló, az EU-alapszerződés hetes cikkelye szerinti eljárást kezdeményező Sargentini-jelentés elfogadásához, azért kérdéses, mert a Néppártban nincs erről egységes álláspont. Tekintettel arra, hogy Merkel támogatja a Fideszt a végsőkig, sőt talán azon túl is a Néppárton belül tartani próbáló Weber uniós ambícióit, Macron felszólítása burkoltan Merkelnek is szól: válasszon önmaga és Orbán között, még akkor is, ha önmagát választva, kitagadva a Fideszt a Néppártból, elenyészhet a Néppárt vezető szerepe a jövő májusi európai parlamenti választások nyomán.”