Hol az empátia?

„Látunk egy embert a földön feküdni, és legyintünk, hogy biztos csak részeg, és hagyjuk meghalni. Eszünkbe sem jut, hogy talán rosszul lett, fel sem merül bennünk, hogy mi is kerülhetünk hasonló helyzetbe.

Vagy látunk valakit, aki bajba jutott, de nem segítünk neki, mert úgy gondoljuk, hogy majd segít más. Ennek a jelenségnek már neve is van, úgy hívják, hogy Brooklyn-szindróma.

Gyakran jut eszembe, milyen boldog országban élhetnénk, ha az emberek érzelmi intelligenciája elérné az értelmi intelligencia szintjét. A szakemberek szerint ugyanis mindkét típusú intelligencia fejleszthető.

Az iskola mégis kizárólag a gyermekek értelmét pallérozza, ahelyett, hogy az értelmi és az érzelmi szint egyensúlyára törekedne. Emlékszem, pár éve az interneten terjedt egy levél, egy dán diák fogalmazása az afrikai szegénységről, arról, hogy Afrikában milyen elképzelhetetlen nyomorban nőnek fel a gyerekek. Megható és mélyen elgondolkoztató volt.”