Vakon, de megszállottan

„Egyre személyközpontúbb a politika: nem a pártoknak vannak emberei, hanem személyeknek pártja. Eszme, ideológia mellékes. Egyesek már saját magukról nevezik el a pártjukat. A politikai karaktergyilkosság mindennapos a személyeskedés harcmezején. És csak annyi derül ki ezekből a csatákból, hogy ki kinek a szoknyája mögé bújik. Magukról az érdemi politikai döntésekről alig esik szó, a migráción kívül lassan nincs más a politikában, közbeszédben, még felületesen sem. Oktatás, egészségügy? Vállalkozói közeg, adóterhek optimalizálása, önkormányzati hatáskörök?

Nemcsak Magyarországon és Szlovákiában zajlik ez, globális jelenségről van szó. Ha ránézünk a hírekre, személyes viták jönnek szembe. Ott az amerikai főbírójelölt, Brett Kavanaugh, akit először csak konzervatív nézetei miatt támadtak a demokraták – ez mondjuk nem meglepő –, de most már arról szól az ügy, hogy még diákként valóban zaklatott-e egy lányt, aki most előállt megvédeni magát. Ez alapján dől el, mit gondol Kavanaugh alkalmasságáról a szenátus.

Tájainkon sincs másképp, például a Sargentini-jelentés Orbánról szól és kész, a magyar kormány értelmezése szerint pedig ők »Sorossal« küzdenek, értelmes párbeszéd a felhozott pontok egyikéről-másikáról viszont véletlenül sincs. Ahogy Szlovákiában Kaliňák személyéről beszélünk, de arról nem, hogy mekkora lehet az alvilág és a politikai elit átfedése, hogyan lehet Putyin motoros bandájától a vietnámi férfi kormánygépen való elrablásán át az olasz maffiával való közös uniós lopásig egy rendszert kiépíteni és fenntartani.

Ha nem jut idő, hely, figyelem a valódi problémáinkra, akkor azok egyszerűen nem lesznek megoldva. A klímaváltozás, az alvilági befolyásolás, a rendszerszintű korrupció, a külföldről jövő befolyásolási kísérletek és propaganda pedig már egyenesen egzisztenciális kihívások”