„Virginiában, a Hódmezővásárhely méretű Charlottesvilleben vagyok, aminek drámai történéseiről 2017 augusztusában a magyar sajtó is tudósított. Hosszú órákra a város polgárháborús pokollá változott, amikor neo-náci tüntetők összecsaptak az antifasisztákkal. Egy ellentüntető és két rendőr meghalt, sokan megsérültek. Mindez azért, mert a város konföderációs szobrait, köztük a fehér felsőbbrendűséget valló Robert E. Lee tábornok szobrát a városvezetés át akarta helyezni. Mindez egy olyan progesszív kultúrájú városban történt, amit Thomas Jefferson, a Függetlenségi Nyilatkozat szerzőjének és a University of Virginia alapítójának szelleme hat át.
Találkoztunk a helyi televízió, a CBS19 szerkesztő-riportereivel: "2017 augusztusa lehetetlen kihívás elé állított minket. A médiának ugyanis nem kellene a Gyűlölet szócsövévé válnia, mégis kötelesek voltunk az eseményekről és azok szereplőiről tudósítani, teret adni félelemkeltő és embertelen nézeteknek. Az Egyesült Államok alkotmányának első kiegészítése garantálja a szinte feltétel nélküli szólásszabadságot."
Megismertük az Emberi Jogok Hivatalának vezetőjét. A hivatal a faji kérdésről szóló, 700 lakost mozgósító dialógus eredményeként jött létre, és harcol mind a mai napig a negatív diszkrimináció ellen. Eredménnyel.
Aztán ott van a helyi baptista felekezet, aminek vezetője arról beszélt nekünk, hogy milyen fontos a különböző helyi szereplőkkel való őszinte együttműködés. Ennek alapja a rendszeres, közös kapcsolattartás, egymás kihívásainak megismerése. A rendőrségtől az iskolákon át a szociális civil szervezetekig.
Tudjátok mi hiányzik otthon nagyon?!
A problémák elnyomása helyett azok kibeszélése. A némaság helyett a dialógus. Az önfeladás helyett a kezdeményezőkészség. A magány helyett az önszerveződés.
Pedig együtt erősek és hangosak lennénk! Egyénenként viszont gyengék és halkak vagyunk.”