A Kulturkampf valódi tétje

„»Azok, akik nem emlékeznek a múltra, arra kárhoztatnak, hogy megismételjék azt.« George Santayana

A fenti idézetet gyakran olvashatjuk, akár egyet is érthetünk vele, felvet azonban egy kínzó kérdést: mi van akkor, ha rosszul emlékezünk rá?

Erre a kérdésre emlékeztet bennünket – tán választ is ad rá – hogy híre jött: Szabad Október Fesztivál lesz október 8. és 31. között, a baloldal új, nagy, forradalmi ünnepet kíván kreálni az »őszirózsásnak« titulált puccs emlékezetéből. Az »őszirózsás« jelzőt egyébként nem tartom jellemzőnek, ha már virág, akkor inkább a büdöske. Az esemény gazdája a méltán népszerű, függetlenobjektív Mérce című kiadvány és a Gólya presszó, a forradalmi ifjúság kedvelt kocsmája. A belépéshez bizonyára kötelező lesz a Che Guevara-s póló és bizonyos – kémiai úton gondosan beállított – mentális állapot. Ez az a hely, ahol, Rejtő után szabadon, »… az úri közönség táncol.«(»Dining room, Man spricht deutsch.«)

A szervezők – a legszebb tradíciók jegyében – a régmúlt Forradalmi Ifjúsági Napok gyönyörű emlékét kívánják felidézni. Ezeket ugyan anno tavasszal tartották, és elsősorban a »dicsőséges 133 nap« emlékezete volt a fő téma, most, némileg enyhítve a történelemhamisítást, az ún. „őszirózsás« zavargás áll a rendezvény homlokterében, megspékelve 1956 baloldali olvasatával. Mint írják »… megpróbáljuk értelmezni a 20. századi magyar történelemnek ezt a két nagyon szép epizódját.« Magam is ettől tartok. Annak idején ilyenkor még felvonult az Ifjú Gárda is, a munkásőrség gyermektagozata, akiket mi csak »Hülye vagyok, de karriert szeretnék« csoportnak neveztünk.

Helyettük vannak most Guevara-pólüs hülyegyerekek - innen is látszik, hogy nincs új a nap alatt.”