Nem kötelező szeretni a kereszténységet. De odáig eljutni, hogy embertársaink halálára csak annyit mond valaki: „úgy kell nekik”, az súlyos válságjel.
„Nem kötelező szeretni a kereszténységet. A választás jogával mindenki szabadon élhet. De odáig eljutni, hogy embertársaink halálára csak annyit mond valaki: »úgy kell nekik«, vagy »hála az égnek«, súlyos válságjel és nem pusztán az együttérzés, de az emberség teljes hiányára is utal.
Hasonlóan rémisztő az is, ha valaki egy mártíromság története fölött csupán arra képes, hogy »a keresztényekért nem kár« félmondatot vesse oda. Ez is egyfajta terrorizmus: lelki és szellemi, amelyben a terrorista persze éppúgy áldozat, mint mi mindannyian, mint az egész társadalom, amely így megmérgeződött.
De mindez valami másra is rávilágít: teendőink vannak! Nem akarhatunk olyan társadalomban élni, ahol a keresztényekért nem kár, ahogy nem akarhatunk olyan társadalomban élni, ahol bárkire is kimondatik ugyanez. Ahol életek kioltására legyintés a válasz.
Kovásznak kell lennünk. Egy sokat szenvedett társadalomban kell hitelesen állnunk az értékeink mellett és felmutatni azokat úgy, hogy azok is, akik máshogy szeretnének élni, láthassák: ezek jó, a közösséget megtermékenyítő, az élet méltóságát emelő, örök és igaz értékek.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
