Heller, a Gulyás és a zsarnok

„»Csak tiszta forrásból!« – Bartók Cantata Profanában felcsendülő hitvallását érdemes követni. Ha igazában el akarunk merülni a kitűnő barátainak nyilatkozó Heller elképesztő bornírtságaiban, eredetiben érdemes tehát elolvasni az angolul fölkerült interjút. Kijelentései között az, hogy a harmadjára is nagy többséggel, egyetlen nemzetközi megfigyelő szerv által sem kifogásolt, demokratikus választásokon kormányfői felhatalmazást kapott Orbán Viktort zsarnoknak nevezi, csak egy a számos, mulattatóan hóbortos agymenés között. Például egy gyöngyszem: »Orbán nemcsak Horthy, de egyben Horthy és Kádár kombinációja is, a jó Kádár apa, aki teljesíti a mi kívánságainkat«.

Nyilatkozza ezt az 1988-as, Nagy Imre emlékére rendezett megemlékezésen Kádár pribékei által rendőrautóba tuszkolt Orbánról az a Heller, aki 1957-ben úgy igyekezett osztályharcos elkötelezettségét bizonyítani, hogy »feljelentette« Kosztolányit. Tudománytalan fércműben tiporta meg az akkor már húsz éve elhunyt költőóriás emlékét (Az erkölcsi normák felbomlása – Etikai kérdések Kosztolányi Dezső munkásságában, Budapest, 1957), szélsőjobboldalinak és nihilistának nevezve a széles látókörű, a keresztény polgárság értékrendjét mélyen megélő irodalmárt. A kereszténységgel egyébként is hadilábon áll: »Senki nem vallásos itt. A kereszténység nem téma Magyarországon (…) Ez is csak egy rossz hagyomány.« Hogy mi a jó, haladó hagyomány, azt a Heller elképesztő ámokfutását lelkes alákérdezéssel bátorító és leközlő Krytyka Polityczna tisztán fogalmazta meg 2013. december 19-én. Ekkor közölték Agnieszka Graff »Gender és politika, de az az igazi« című tanulmányát, melyből kiderül, hogy »a gender utáni hajtóvadászat korántsem valamiféle félreértés: az új, nacionalista jobboldal és a katolikus Egyház vezetői közötti kiegyezés jele«.”